Utolsó nap. Utolsó órák. Elmúlt éjfél. Ők, most fejezték be a sütést. Kinder tejszelet készült, mert a lányom megígérte a fiamnak. Nézem őket és nem sírni, hanem zokogni tudnék! A két gyermekem végre elvonul, zuhany és alváspróba. Azért próba, mert két óra múltán ébresztem őket. Reptér.
A lányok sorban állnak, a fiúk ülnek a padon és nézik a lányokat. 8 vérmes szem. Fogjuk rá, hogy az utóbbi három napban keveset aludtak. Vagy allergia szezon van. Vagy mondjuk az igazat, nem könnyű az elválás. Most sem könnyű. Csak még egy ölelés, némi könny, anyától, apától. leánytól. Már ott van a sorban, odatolakodunk, hogy még pár másodpercig lássuk. Már az öve és a cipője is a dobozban, visszakukucskál, akkor most! sírunk újra. Már nem látjuk, mit téblábolunk itt, menjünk a parkolóba. Apa fizet, mi már az autóban. Felhívjuk őt és beszélünk, a fiam már alszik mikor az autónk hazaindul.
- Olyan, mintha csak tegnap jött volna haza. - mondja a férjem.
Persze a könnyeimtől nem látok. Itthon a két fiú visszafekszik. Én még mielőtt felszáll a gép újra telefonálok. Jó, most akkor Frankfurt kb. két óra, addig aludhatnék.
Apa nyitott szemmel fekszik az ágyon.
- Azért neveltük fel a gyermeket, hogy húszezer kilométerre legyen tőlünk? - kérdezi.
Beleszenderedünk a kérdésbe. Csörög a vekker. Alig egy órája jöttünk a reptérről. Indulni kell edzésre. A fiúk elmennek.
Lézengek, iszok még egy kávét, jön az sms, leszállt a gép. Ülök. Kinézek a fejemből, újabb sms a frankfurti reptéren nincs wifi. Felállok, bepakolom a mosást, megtalálom a napszemüvegét. Áh, ez igazán nem fog hiányozni a 45 fokban!
SMS. Már csak 12 óra és megérkezem Vegasba. Bőgök egy kiadósat. Egyedül vagyok. Újabb kávé. Megérkezik a fejfájásom. Saridon. Fórum látogatás. Hazaérnek a fiúk.
- Nem megyek le a Balatonra. (Teniszverseny lenne hétvégén.) Nem leszünk négyen négyfelé. - mondja apa.
A. Vegasban, M. Dorogon (focimeccs), Te Pesten, Én Bvilágoson.
A lányunkat minden versenyre kísértük, a fiunk focicsapatát busz viszi Dorogra. A meccsre mi is odaérünk. Messze még a szombat!
Apa, telefonál a páros társának. Valami olyasmit, hogy a mi családunk még együtt van. Ne haragudj, Márkkal megyünk.
Telnek az órák, nem tudom mivel. Szerencsére hol németül, hol angolul társalgok. Valahogy este lesz. SMS. Megérkeztem, feküdjetek le, holnap beszélünk.
És reggel hatig bírunk aludni, és várunk, várunk, várakozunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése