Csak a szerelem számit

A MammaMia óta belopta magát a szivembe. És akkor láttam egy filmelőzetest. Csak a szerelem számit. Nagyon déjavu érzésem van. A filmet úgy néztem, hogy a férfi főszereplő angolul a női dánul beszélt. Mégis minden szavukat értettem. Volt valami feliratozás, de az olyan suta volt, hogy inkább levettem a képernyőről. Igy is megérintett.

 

Gondolom nem minden rákkal küzdő emberke gyógyul meg. És gondolom, hogy nem mindenki talál kopaszon új szerelemre. És gondolom, nem  a gyerekünk esküvőjén szokott kiderülni, hogy ő a saját neméhez vonzódik. De azt gondolom, hogy szükség van művészfilmekre is a piffpuffok mellett avagy helyett.
Azt gondolom a lelkünknek is kell táplálék, főleg igy tavasszal.