Ha már az összes teniszező életrajzot elolvastam, akkor éppen itt volt az ideje, hogy egy fociséval is megbirkózzam. És nem csalódtam. Olvasmányos, pörgős, olyan nem lehet letenni fajta.
És a fejezetek között van idő gondolkodni. Július nyolcadikától edzenek a gyerekek. Heti két edzőmeccset játszanak. Meleg van. Igen, hisz nyár van. Kánikula. A szülőnek is meleg van, pedig ő csak nézi őket. Figyel. Például majd elájul, amikor az egyetemet végzett focianyu bekiabál a 15 éves csemetéjének, hogy a f....mba, menj már a labdához X! 66an voltunk ... ma, még mindig harmincas a keret. A hétvégi tornán, napi 2 meccset játszanak. Szóval, nem kimélik a gyermekeket. Harc van. Huszonkét hely kiadó. Másik focianyu igyekszik arról meggyőzni, hogy a két nap iskola, elég a focistáknak. Nem osztom a véleményét. Nagyon nem.
Hajrá! Előre! Az mindegy, hogy mi a szülők, beleőszülünk a várakozásba ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése