Huha, jol elkalandoztam. Ott tartottunk, hogy Arizona felol autoztunk Utahba. Az indianrezervatumon keresztul, csak a delibabos ronasag vitt nemi szint az eletunkbe. Se haz, se ember, se auto, de meg egy benzinkut sem. A kaktuszok szep sorjaban kovetnek az ut menten. Par szaz kilometer utan ott a tavolban, megpillantjuk a telepulest es az elso benzinkutat, ahol uj toltot veszunk, persze csak az uzemanyag utan. Igy tolt a telefon, van terkepunk, igaz nem erre terveztunk jonni. Eszunk is egy utszeli pizzazoban es fel is indulunk a kanyargo szerpentinen Utahba. Nos, ebben az allamban szep lehet lakni, mert jobbra is, meg balra is van egy nemzeti park.
Ilyen a sima ut. Lenyugozoen gyonyoredes.
Megerkezunk!
Elhangzik a gyerekektol, hogy iden sokkal jobban birtam a sielest, a turazast, fel vagyok gyorsulva. Nanana, udvarolnak, gondolom ez minimum haromoras setat jelent!
Annyira gyonyoru, ez a csipkes voros ko, hogy menni kell.
Ma felul setalunk, de mar a holnapot tervezzuk, hogy lemegyunk ...
Es van zold, es vannak fenyok ...
Kar, hogy ekkor meg nem volt mukodo fenykepezogepunk, csak a lanyom telefonja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése