Mátyus Attila: Tolvaj ősz

Tolvaj ősz

Halkan lopódzva jön az ősz,
Tolvajként lábujjhegyen
Surran át a dombokon
Hegyeken.

Egy pillanat, s már tovatűnt
Nem maradt nyomába más
Csak fák levelén, halvány
Sárgulás.

És újra tombolhat a nyár
Gondtalanul, fesztelen
S nem látja senki, hogy már
Meztelen.

Mert zöld köpenyét tolvaj ősz
Fölkapta önmagára
S átfesti, sárga-vörös
Barnára.

Tőle a tél e szemtelen
Zsivány lopja majd tovább
Hogy fehérbe öltözzön
A világ.