2015. január 29., csütörtök

Terápia csütörtök



Zavar. Persze, hogy zavar, ha valaki fél évszázadot megélt és még mindig nem tud egy elemi dolgot, hogy köszönjön találkozáskor. Beáll mögém, sőt leül mögöttem és amikor megfordulok akkor veszem észre őt.
Zavar. Persze, hogy zavar, ha valaki fél évszázadot megélt és még mindig olyan rövid a szoknyája, hogy egy húszévesnek is a ....
Zavar. Persze, hogy zavar, ha valaki fél évszázadot megélt és még a szüleinél lakik. Talán ez így a normális, csak én még nem találkoztam eddig ilyennel. Mert, ha azt híresztelem, hogy évekig félmilliót kerestem, sőt még annál is többet akkor, hogy nem telt egy lakásra legalább?
Zavar. Persze, hogy zavar, ha valaki ötvenes és rá is meg a gyerekére is, az anyja főz. És ő is mos.
Zavar. Persze, hogy zavar, de nem az én problémám. Csak azt nem értem miért nem köszön?
.....
Megvilágosodtam, még nem nőtt föl sem köszönni, sem kapcsolatot vállalni, sem gondoskodni, sem gondolkodni, sem ... zavar, persze, hogy zavar! 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése