Nos, akkor szusszanok egyet és mesélek. Hiába van hétfő, hatkor kidob az ágy. Kávéfogyasztás közben, megnézem a postát a telefonomon. Ha netántán nem lenne üzenet a lányomtól, azonnal ráírok. Férjem, fiam kávéval és kakaóval ébresztem. Hétkor indulunk itthonról. Leteszem a fiam az iskola előtt, majd továbbvezetek jógára. Igyekszem ellazulni a 90 percben. Még mindig fáj az a fránya vállam, ezért szokásomtól eltérően a Nagy Út előtt mégiscsak megnézetem orvossal. A relaxáció alatt már azt osztom be gondolatban, hogy érek be úgy a céghez, hogy 10 órakor már bekapcsolva legyen a számítógépem. Már olyan magyar-angol vagyok, hogy lassan a magyaromat kell fejlesztenem. Fél órám van hazaérni és enni. A hátterem :) van olyan kedves, hogy előkészíti az elemózsiám, sőt a kávémat is, ... ha ez nem sikerül, akkor étlen szomjan kezdem a hányadik műszakot is? És 90 percenként jönnek a tanulni vágyók. Annak nagyon örülök, ha este hétkor sikerül végeznem. A fél kilences végzés, az már éppen az a pont, amikor még sikerül a fürdőig elvánszorogni, zuhanyozni, jó éjszakát kívánni 3 fele és az ágy fölött egy méterrel már alszom is. Ha hétkor végzek, akkor még tudok beszélni a lányommal, a fiammal, a férjemmel. Egyébként meg jövet menet látom őket és köszönünk is egymásnak napi többször. Ilyenkor még előkészítem a másnapi feladatokat, hogy aztán bezuhanva az ágyba ...reggel kezdődjön minden a hat órai keléssel elölről.
Nagyon fáradt vagyok, ... a szombatot várom, csak azért, hogy fél hétkor kelhessek és hét órakor már indulhassunk focira a családdal. Amikor délután hazaérünk, van egy közös ebéd, ha szép idő van, bringára pattanunk vagy valahova kimozdulunk, ha az idő nem kedvező, ilyenkor nézünk egy filmet. A vasárnapi program a szombati másolata.
Persze, hogy persze valamikor bepakolom a mosást, a mosogatást, de a hátterem tereget, pakolgat, ...
Ő látja a fiát négyszer egy héten játszani, én maximum kétszer, ő beszél a lányommal akkor is, ha én elfoglalt vagyok.
Ha csak filmajánlókat látsz, biztos lehetsz benne, hogy be sem kapcsolom a laptopom. Ránézek én a telefonomon blogra, fórumra, postára, de írni vagy válaszolni már ... Jottányi erőm sincs két ilyen hét után. Volt amikor hónapokig így szórakoztam, vagy évekig, aztán olyan szépen megállított valami.
Az eszemmel tudom, hogy most is meg kellene állnom. A testem, az agyam is érzi, de mindig van ott egy DE! Még csak ... hét, majd pihenek.
Tudatom magammal, hogy LASSÍTS!
Húúúúúúúúúúúúúúúúúúú!!!!!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése