Repülünk, de ...

csak a testünk. a lelkünk ottmaradt, ahol hat hétig volt. A lányunknál. Az érzés, hogy őt újra egyedül hagyjuk, szar. Mi hárman, ő egyedül. Csak legalább azonos kontinensen lennénk! Vannak könnyek, integetések, viselkedjetek, viselkednénk, jaj! 
A vám, már csak rutin, aztán megkezdődik a beszállás.
Jó helyre sikerült helyet foglalni, ... előttünk is egy család ül, egy hasonló koru fiúgyermekkel. Sajnos, azt kell mondanom, nem csoda, hogy ez a náció világutálatnak örvend. A lehető leghátrább tolják székeiket, amit még az evés idejére sem állítanak egyenesbe, így kínomban, alszom, mert a tv olyan közel kerül a szememhez, hogy LEHETETLEN nézni. Azért a II. Marigold Hotelt a fülembe kapcsolom, csak az angol miatt :)

  

London! Nos, ha itt a Heathrow-n egy óra lenne az átszállásra,  lehetetlen küldetésnek néznénk elébe. Már mennek az üzenetek, ide, oda ... és a 43 fok után megérkezünk a 15 fokos Budapestre! És!!! LEGELSŐ ESET! Nem vagyok rosszul :) repülés után. 
A háromból két bőrönd összetörve. Rutinosan jegyzőkönyveztetünk! És sor van, tehát nem csak mi jártunk így.
Friss levegőt szippantunk hazafelé, van páratartalom, még fázunk is, az utcánk, a házunk, a kapunk. A kerítésre futtatott növényekben jó nagy kárt tett a vihar. A kapucsengő leszakítva, belépve ... majdnem térdig ér a gyom vagy a fű, ...DE!!! a házunk abban az állapotában vár, ahogy elhagytuk. 
A kertet meg majd rendbeszedjük :)
Éjjel háromkor, szalonnát és kolbászt falatozunk, paprika és paradicsom társaságában. Aztán úgy elalszunk, hogy másnap délben ébredünk. Telefonálok Anyumnak, hogy fűnyírás után érkezünk ebédre, ... délután. Hazai ízek, hangulat ... 
Hogy nehogy ne éljük továbbra is sportos életünk, letekerjük az első bringakört! És még 24 órája sem vagyunk itthon!
Aztán kert és ház takarítás non-stop!!!
Szóval, folytatom  az amerikai élményeket, de már itthonról!