Az elmúlt héten a gyönyörűen napos ősz vasárnapra esett, ahogy a szabadnapom is. Akkor pattanjunk is bringára. 70-75 perc tekerés és megérkezünk a Városligetbe! ahol már a rajtvonalnál a futók. Megvárjuk a 3,4 km-es táv rajtját és célját is.
Nos, van hangulata a futásnak. A gyerekek együtt futnak a szülőkkel sőt, apuka a babakocsiban lévő csemetéjével, anyuka egy bébit tol babakocsiban egyik kezével, a másikkal egy négyéves forma kisgyereket vezet. Le a kalappal, az öregek és a fiatalok előtt is. Futni jó, a hangosbemondó szerint, aki fut az nem dohányzik és aki fut annak a családja is itt van szurkolni. Ezen családokban elő nem fordulhat az, hogy anyuka a sarki kocsmába szalajtja a gyermeket apukáért, hogy kész az ebéd!
Azt hiszem, ha ilyen rendezvényeken részt veszel, akár nézőként is, kedvet kapsz a futáshoz. A bemondó szerint, aki járni tud, az futni is tud. Szerintem nem ennyire egyszerű, de tapsoljuk meg a célbaérőket.
Vannak ám itt sátrak, ahol krémeket osztanak izületi fájdalmakra, alkoholmentes ízesített sört, nyers zöldségsalátát öntettel, bio kávét, úgyhogy eszünk-iszunk. A liget megtelt családokkal, párokkal, egészségre valamit adó emberekkel. Olyan gyönyörű ez!
Nem értettem a futók hátán a DK jelzést, ránéztem a sátrukra Dagadt Köcsög! Ez nekem nagyon durva, de lehet kell a durvaság ahhoz, hogy valaki elinduljon a fogyás útján. Nem fejtem ki bővebben, de ...
De, leírom. Az egyetlen sátor a DK mellett, ahol tényleng nagyon súlyos nők ülnek a mellrákból gyógyultaké. Ezt igazán sajnálatosnak tartom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése