Tudod, az a helyzet, hogy én mindig féltem a karácsonytól. Talán, mert nincsenek gyermekkori szép emlékeim róla. Hiányoznak azok a meghitt pillanatok, amikre jó lenne visszaemlékezni.
Felnőttként, az az első jó élményem, hogy amikor nem telt karácsonyfára, hazahozhattuk a boltot díszítő dekoráció karácsonyfát, sajátnak. Akkor albérletben laktunk, de az a karácsonyfa ma is itt él az udvarunkon, lassan magasabb lesz a házunknál.
Aztán itt vannak a menekülős karácsonyok. Erdélyben, Szlovákiában, Ausztriában, Olaszországban, Thaiföldön, Mexikóban, Dominikában, Kubában, Amerikában is ünnepeltünk.
Már rég nem az a kérdés, talán sosem volt az a kérdés, hogy mi kerül a fa alá, sokkal inkább az, hogy együtt legyünk valahol. Nos, ez a valahol együtt, nem látszik összejönni az idei karácsonyon. Mielőtt ebbe belehalok, mielőtt elkezdek sírni, nos azelőtt gyorsan abbahagyom az írást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése