Sanzsan: Március

Sanzsan: Március

Lassanként felébred a nap,
kiveti végre szürke ágya,
éled és új erőre kap, 
megint melengetés a vágya.

Sóhajtva nyújtóznak a fák,
a tavasz a szirmokról beszél,
már viszi árkon-bokron át
és szétszórja illatát a szél.

Trillázik ezer csöpp torok
megrészegülten napok óta,
madárszívükből tör elő,
lüktet, zsibong az örömóda.

Rügyek teremnek hirtelen,
fűszálak, bogarak, virágok -
mintha megszánná valaki
s megsimogatná a világot...

...Hogy én mit érzek, már tudod.
Szeretlek, amióta élek.
Nekem te vagy a március -
de bármi volnál: szeretnélek.