Minden véges. A cseresznyevirágzás, bár imádtuk, ma már a múlt.
Holmi eldobott barackmagból, már méteres a fa, ami átvette helyét és mi reménykedünk, hogy megérjük azt, hogy teremni is fog. Egy kis Santorinit hoztunk Almásy gróf volt kertjébe a kék-fehér házunkkal.
A tetőt 20 év után cserélni kell és már nem lesz kék. És a bokrok, ezek a törpe örökzöldek is kivágásra hivatottak, hogyha az ember kinéz a nappaliból a mini kertjére, akkor ne akadjon meg a szeme, hanem gyönyörködhessen a látványban.
Persze van, amit nem értek, például azt, hogy miért szalagavatókor szigeteljük és színezzük a házunk és miért ballagáskor készül az új tető, de már nem is értetlenkedem, ... Változtatni a tényeken nem tudok, akkor meg minek idegeskedjek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése