A Kálvárián kaptatunk felfelé. Bár azt hiszem, hogy edzett vagyok,
egyre gyorsabban szedem a levegőt.
És nem csak a gyönyörű látvány miatt.
Magyarország egyik sídombja. 377 m magasan.
És a panoráma terasz. Mint kiderül egyikünk sem hozott magával némi aprót, hogy egy fagyit vagy kávét elfogyasszunk, úgyhogy újratöltjük a palackjainkat vízzel és visszaindulunk.
A reggel meghódított vár, most délutáni fényében köszön ránk.
A Dunán úszik egy sétahajó, bennünket palotajátékokra invitálnak
a Salamon toronyba.
A történelem lépten-nyomon visszaköszön.
Már lentről nézünk a fellegekre, a várra.
És este koncert. Szabadtéri világzene és mi ott a meleg estében hódolunk a művészet eme ágának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése