Hatkor ébredünk. Az ónos eső lefagyott, a sötétben a hegyről legördülve, a szomszéd kerítése megállítja az autónkat talán ... Áh, nem ér annyit a jóga, hogy kockáztassam az életem. Persze, ha igazán elhivatott lennék akkor itthon állnék a saját matracomra és gyakorolnék. De még nem fáj eléggé!
...
Azért nyolckor már járhatóbb az út, így a fodrász pakolhatja a gyógyvízben párolt hajam. Nem látott még idén, pedig heti vendég voltam régen, mondja ő ... be is jelenti a drágulást :)
...
Most éppen az Al..-ban állok meg. Joghurt, banán, avokádó, pizza alap, ... tehát alig van nálam áru és még kézikosárral is vagyok. Előttem a hölgy félreáll a kocsijával és kéri, hogy pakoljak én a szalagra, ő ráér és fél órája van és ki akarja használni. Apuka a gyerekkel az üzlet körül sétál. Én meg mosolygok!
...
És fáj eléggé ahhoz a térdhajlatom, hogy ragasszak rá egy kínai tapaszt! A fejem is akar is fájni meg nem is, hát a mai az nem az én napom ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése