Ahogy a körforgalomnál rákanyarodok a hegyre vezető útra, szinte megállásra késztet az elém táruló látvány. Jobb oldalamon, az úton, túlöltözve egy igencsak elhízott hölgy próbálja vonszolni magát fölfelé. Egyet lép előre, kettőt áll és pihen. A bal oldalamon lefelé szikár férfi húzza a jobb lábát. Mögötte a 40-es ovónéni igyekezne felfele a dombon, ha nem lenne széltében nagyobb, mint hosszában és nem hajolna majdnem földig valami lumbágószerű fájdalom miatt. Újra jobbra tekintek, éppen kaput zár az ötvenes és indulna a hegyen lefelé, de hiába a 2 kiló festék az arcon, ha a láb egy helyben marad. Csak integet, hogy menjek menjek, ő nehezen indul.
...
Beteg Magyarország! És még mindig nem fáj eléggé! Az embereket nem erre az ülő fekvő életmódra kellene rábeszélni, hanem a mozgásra. Négy emberből négy beteg. Négy emberből három túlsúlyos, hogy senkit meg ne sértsek azzal, hogy kövér. Baj lesz ebből emberek! Mondanom sem kell, hogy mind a négy ember orvostól jött vagy orvoshoz ment.
...
Hogy miért láttam ma ezt ennyire élesen? Talán mert egy rossz mozdulatra, újra becsípődött az ideg a derekamba, ezért éppen vezetek, de reggel jógára mentem először és igyekszem ma még nagyon sokat mozogni, bár Perskindol és némi lucfenyő illóolaj segítségét kérnem kell!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése