Nemrég feltettem egy képet. És csak néztem, néztem a saját teraszunkat. A napernyőnek már csak a helye van a köveken, lyukak formájában. A nagy nyolcszemélyes ebédlőasztal szétszerelve várja az elkövetkező nyarat. A kárpitozott székek a garázs faláról bámulnak ránk. És a terasz üres.
A nap még süt, jó lenne a kávét, teát ... Látom a férjem előrehoz egy kerekasztalt, két székkel. Én azonnal "otthonosítom".
Az a kék folt, bizonyosan a gondolatom szárnyalása. Mert az én álmaim teljesíthetőek ...
Már viszem is a könyvem, a szemüvegem és az almám. Ők, a Fiúk futsal meccsekre mennek. Néha kell, hogy egyedül maradjak.
Ugye látod Te is, hogy mennyire passzol a könyv és a tok. A szemüvegtok. Vörös és fekete. Szerelem és ...
Tudok gyorsan olvasni. Vass Virág: Krásznájá Moszkvá -ja, egy délután. Könnyed nyári olvasmány, három Balzaci korban lévő nő élete. Ha nem tudod, elmondom, ez a 35.év. Lekötött. Nem száguldottak ide-oda a gondolataim. Most ez nagyon kellett. Ez a koncentráció.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése