Ő csak mesél, én csak hallgatok. Azt mondja a múltat nem tudja megváltoztatni. A nagyfia az, akire igazán büszke. Az első barátnője, 10 évvel volt idősebb nála, gyereket akart, hát megadta neki a lehetőséget. Sosem volt szó házasságról vagy összeköltözésről. Mindenki az anyukájánál, az anyukájával maradt. Azóta sem változott semmi.
A lánya, egy másik barátnőtől született, aki 10 évvel volt fiatalabb nála. Házasságról itt sem beszélhetünk, maradt mindenki az édesanyjánál.
Én csak hallgatom. Ő, ahogy látom szeret mesélni.
Van barátnője, persze. Terhes. Esze ágában sincs feleségül venni. Nem is költöznek össze. Azt mondja, hogy úgy főzni, mint az édesanyja senki sem tud. Marad mindenki az édesanyjánál.
És ő keres, ... még mindig keres. Keresi a társát !!! Keresi a helyét az életben.
Számolok, szigorúan csak magamban ... ha ő 45, legalább 65 lehet az édesanyja!
És magamban hangosan ordítok is: -Miért nem tisztelitek önmagatokat, lányok, nők, asszonyok? Miért? Miért jó játékszernek lenni és aztán egy új életet is! tönkretenni?
Apa minta, hahaha ... Hol az APA és hol a minta?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése