Olyan szép lenne az élet, ha mindenki igyekezne egy kicsit jobbá tenni azt.
Reggel csekkeket fizetek be a postán, telefonkártyát is kérek. Nem készpénzzel, hanem kártyával fizetnék. Kedvesen megkérdezi a postáskisasszony, hogy nincs-e ezer forint készpénzem, mert, ha csak csekkeket adok fel az vásárlásnak minősül és ingyenes. Jól indul a napom!
Vásárolok, általában a megszokott után nyúlok a polcon, mert mindig! rohanásban vagyok. A pénztáros megjegyzi, hogy ugyanez a minőség más gyártótól akcióban van. Láttam-e, mert szívesen kicseréli? Ma valami jó nap van? Igen, igen!
Már ismerem a szokásukat, ezért megkérem a gyereket szóljon anyunak fél négykor, hogy négyig van. A válasz, mert kihangosítja és hallom: - Ne félj megyek érted! Fél öt van, én már másik diákkal, ő az udvaron. Háromnegyed öt. Kimegyek, mondom hívd újra anyut. Az anyu válasza: - Napozz még egy kicsit, majd megyek! És ötkor apa telefonál, hogy kezdjen el a buszmegállóba sétálni, valakit küld érte. MINDEN! alkalommal, ezt játszodta anyu az elmúlt iskolaévben. Mindig. Én hőbörögtem a családomnak, hogy idén tényleg nem vagyok arra kiváncsi, hogyan öli meg anyu a gyereke lelkét. A férjem mindig visszakérdezett: Téged szeret, te is meg akarod fosztani egy örömforrástól? Nehéz dolgok ezek, nem látunk a dolgok mögé. Mégis, azt gondolom nem véletlen, hogy az első házasságból származó gyerekek az apánál maradtak. De hátha a mai jó nap, mindenkire hatással lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése