Egy héttel ezelőtt, az előző napi sétánkra gondoltam. Még mindig vallom, hogy Budapest, szép város. A Budai várban sétálni, majd a Halászbástyáról lenézni a Duna partján álló Országházra, megnyugtatóan lélekmelengető.
Egy héttel ezelőtt 8, azaz nyolc tepsi sósrudat sütöttem. Szilveszter volt, ... pezsgő, tüzijáték és , ... és semmi! Pedig, vártam valami jelet, valami fénycsóvát, valamit, ami azt hirdeti, hogy mától minden más lesz. De semmi! Hajnali fél négykor szomszédok haza, vendégek ágyakba vonultak és aludtunk egy keveset, majd folytattuk az evést, ivást.
Másodnapon, a két fiú tüzifát aprított, én megnéztem az Ételművészt! Jól választottam :) Ropogott a tűz a kandallóban és az ablakon át, ráláttam a két favágóra.
Harmadnapon, hogy az idén is hódoljunk a természet szépségének, évi első túraként a Merzse mocsár új kilátóját vettük célba. Jó tempósan meneteltünk, 3 órát ... majd este családi moziztunk, hármasban. Creed. Sportról, kitartásról, küzdelemről okultunk.
És megérkezett a hétfő! Iskola, munka. És hóóóóóóóóó!
Reggel, ahogy álltam ki a garázsból az autóval, eszembe jutott, hogy nincs újévi fogadalmam. Más is eszembe jutott. Azt hiszem túra közben gondoltam rá először, hogy az ÖTVEN az új NEGYVEN!
Kedden, mert itt nem takarítják a havat, mert busz nem jár fel a hegyre, ezért kisbusszal indulok a hajnali sötétségnek. Jógával kezdek, ...
És munka, munka, munka, ...
Szerda, esik a hó! Tél van, január, ez a normális. Még jó, hogy ez a 16 éves karácsonyi kisbuszunk velünk van. Csak vele lehet le és feljárni a hegyen.
És munka, munka, munka, ...
És természetesen, ahogy az ember közösségbe kerül, gyerekek közé, azonnal ráragasztanak valami nyavaját, amitől nem szabadul egyhamar.
És eltelt egy hét és még mindig nem érzek semmit! az öregedésből!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése