Igen. Most kérdezhetnéd, hogy ha ennyire zavar akkor miért nem szólok bele. A házunk kívülről olyan, mintha éppen befejeztük volna az építését. Pedig, lassan húsz éve fejeztük be. A szalagavatóra éppen elkészült a kerítésfestés és a szigetelés is. A teljes ház hungarocellel való szigetelése és újraszínezése. Aztán a padlásra gurítottak le üveggyapotot. Vagy valami ilyesmit. Vitathatatlan tény, hogy sokkal melegebb volt a házban ezen a télen.
A tavasz épp reményt villantott, hogy érkezik és azonnal indult a tetőcsere. Kanadai zsindelyünk volt és bár a színe változott, több szellőztető került a tetőbe, de maradt a zsindely. Szép! Ez nem kétséges.
Egy ilyen felújítás pénzbe kerül. Sok pénzbe. Talán az ember egy évi, sőt kétévi teljes keresetét felemészti.
Közben ballagás következik, aztán eldől a még most velünk élő gyermek sorsa, egyetem, jogosítvány, belföld vagy külföld, majd hazahozzuk a távoli gyermekünk és kellene valamikor legalább egy hosszú hétvége a pihenésre. Mert a szeptember már teljes gőzzel indul valami teljesen újjal. És hipp-hopp már a 2018-as májusi diplomaosztóra készülünk New Yorkban. Ami pénzbe kerül, sok pénzbe. Megkockáztatom, hogy ugyanannyiba, mint ez a teljes külső felújítás. Én egyáltalán nem költöttem volna a házra, én a családegyesítést választottam volna New Yorkban és a közös nyaralást.
Tudod, nem csak autóval járok, hanem gyalog vagy biciklivel is. Igen, igen. Az utcában, a mi házunk, ez az egyszintes, lapos tetős a legújabb. 20 éve is ez volt és ma is ez. Senki nem szépít kívülről házat. Senki más nem ad erre, lehet az is, hogy nem véletlenül.
Amit én gondolok, hogy ez halott pénz. Amit még én gondolok, hogy a ház rabja vagyok. Illetve, a ház rabjának kellene lennem. Minden megvan benne, miért vágyok én akkor másra?
Beszélgetünk: Meg kellett csinálni. Nem kell megvárni míg tönkremegy vagy beázunk. Most volt pénzünk rá és egy év után most találtunk szakembert. És egy két éven belül NEM lesz már itthon szakember. Vagy drága lesz az anyag meg a szakember is. Olyan drága, amit nem tudunk már megfizetni.
Ok, minden változik így az ember saját maga is. Már nem akar otthonról dolgozni. Nem akar otthon szobabiciklire ülni. Sétál, jógázik (nem nem otthon), bringázik, naponta el kell mennie. . Mert megfullad!
Ha egyszer lesz alkalmad többet otthon lenni és ha elég szorgalmas is vagy, akkor rájössz, hogy miről beszélek. Pedig még a tévé rabja sem vagyok. De, minden pillanatban legkevesebb még öt dolog jut eszembe, amit mindenképpen meg kell csinálnom. El kell intéznem. Fáradt vagyok. Ma azt nem tudom eldönteni, hogy ez tavaszi vagy téli fáradtság-e? Vagy csak évi? Egy vagy több évi?
Kell az az idő, amikor csak ülök és nézem a vizet, a kertet, a virágot. Egy kávé vagy limonádé van a kezemben. És nem fél óra alatt iszom meg a kávém már hidegen, mert közben kipakolok egy gépet mosó- vagy mosogatót, teregetek, vasalok, utalok, javítok ...
...
Muszáj énidőt szakítanom, ma például manikűr-pedikűr. Muszáj, mert lassan ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése