Esős napunk van, ami kiváló motiváló egy kis olvasásra. Gyógytea és elmélkedés.
"A gyógyításnak szentelt legősibb könyvek gyógynövény-leírások voltak. ... Az első fennmaradt indiai orvosi mű szerzője, Csaraka (i.e.320-ban született) a diétát és a növényi terápiát helyezi munkája középpontjába, s mintegy ötszáz gyógynövényt említ."
Megszívlelendő az alábbi idézet is, 1813-ból származik Diószegi Sámuel művéből:
"Nintsen is semmi egyéb orvoslója a betegség miatt szenvedő tesnek, hanem csak az abban lévő életerő, az orvosló Természet. Akiben az egész erejében van: ha valami kevés baja esik, bízza magát csak erre az orvosra, és hogy annak munkáját ne akadályoztassa, mérsékelje magát az ételben, italban: meggyógyul. ... Mikor az Életerő el van csüggedve: haszontalan akkor minden orvosság."
Már csak nézek, mint a moziban. Már nem kérdezek, hogy mondjuk egy hetvenkedő cukorbeteg konyhapultján mit keres egy zacskó MÉREG! kifli és zsemle képében? És nem egy-egy darab, hanem egy teljes zacskó! Miért? Miért? Miért?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése