Még mindig élénken él bennem a csütörtök hajnal, amikor is részese voltam a Gellért hegy-re meghirdetett csoportos napüdvözletnek. Még mindig azt mondom, hogy az élmény az, ami többet jelent bármilyen tárgyi ajándéknál. Örülök, hogy megismertem egy új jógaoktatót, nagyon tetszenek letisztult mozdulatai, így már be is jelentkeztem egy újabb foglalkozására.
Nyár van, a jógában is. A kerületi jógatermem, sajnos újra visszaköltözött a pincébe, így alig vártam, hogy lejárjam a bérletem. Szeretem látni a napot és nem szeretem egy cseppet sem a síri hangulatot, ez a sötét félhomály nekem szörnyű. Szeretem az oktatót, de most valami másra vágyok, napfényes élményekre és ezekért nem bánom, ha vezetnem kell.
Nyár van, a jógában is. A közeli városban lévő stúdióban, ahol Iyengar órákat látogatok, egész évben nyár van. Értem ezt azalatt, hogy vesz az ember lánya egy 8 alkalmas bérletet és lehet, hogy 6 hónap alatt tudja lejárni. Lehet, mondom lehet, pontosan tudta az oktató, hogy a termet bezárja és így ijesztett el a gyakorlástól, a helytől, önmagától.
Nyár van, a jógában is. A szomszédos kerületben is van egy stúdió. Hát nem költöznek ők is! Bezárnak ugyan ott ahol eddig voltak, de hozzám kicsit közelebb újra kinyitnak, ha minden igaz még a nyáron.
Nyár van, a jógában is. Éppen ezért kitaláltam magamnak jógás programokat. Körbejógázom Budapestet, ha akad partnerem úgy is jó, ha egyedül megyek úgy is jó. Első kihívás a Gellért hegy volt, és annyira megtetszett, hogy vasárnap reggel az ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése