Van egy mondat, ami nem hagy nyugodni, amióta elolvastam. ...csak azon szabad aggódni, amin változtathatunk, mert ami nem megváltoztatható, azon nem érdemes!
Hogy ez mennyire igaz!
Yosemite, nem én fényképeztem :), de a mai havas Budapestről, jó ránézni.
Magyar forditása A lehetetlen.
Már éppen ideje volt a cunamit megfilmesiteni. Persze, találok hibákat. Csak, mert mi akkor Mexikóban voltunk. Két nappal előtte eltüntek az állatok. Halak, tengeri csillagok és sünök, delfinek, madarak. Mi is cseréltünk szobát. A szállodából leköltöztünk a partra. Olyan közel voltunk a tengerhez, hogy cölöpökön állt a házunk. És egy betonfalat is felhúztak elé. Egy métereset. A viz olyan hangosan nyaldosta a partot, hogy első két éjjel a viz hangjatól nem birtunk aludni.
A lehetetlent akkor éreztük, amikor Bécsben leszállt a repülő és a tévétársaságok, mikrofont toltak az arcunkba. Legalább hatot. Kérdezték nyilatkozok-e németül. A kicsi a vállamon aludt, a nagyobbnak fogtam a kezét. Húzott a másik kezével egy bőröndöt. Azapa hátul, 3 válltáska és két bőrönd.
Persze, hogy nyilatkozok. Melyik utazási irodával utaztunk, kérdezték. Mondom. A nevünk. Mondom. Honnan jöttünk? Mexikó.
Na, ekkor a mikrofonosok, vagy hatan a kamerás másik féltucattal már rohantak is egy másik ajtóhoz. A nyilatkozatom SENKI sem köszönte meg. De én akkor pofátlanul kiragadtam egy arrajáró kezéből az újságot, mert tudni akartam mi történt????????????????????????????????????????????????????????
Ja, csak egy cunami. Ezt a szót akkor hallottam először. Már mondtam, hogy Goethet nem fogok eredetiben olvasni, de ott és akkor azt a csomó napilapot hibátlanul olvastam és forditottam,a 8 fős Mexikóból érkezett magyar csapatunknak.
...........
Nem birom a vér látványát. Filmen sem. Ezért sokszor csuktam be a szemem. A fülem azért érzékelte a hangokat. A viz hangját. Mert tudod....A viz az Úr!
http://port.hu/pls/me/media.print_media_popup?i_area_id=6&i_object_id=134080&i_topic_id=&i_is_picture=1&i_is_video=1&i_org_id=&i_media_id=429831
You Know You're Hungarian ♥ : yeah, thats us :)
-When you tell someone that you are Hungarian, they ask "Are you hungry?" Then you congratulate them on being the millionth person to say that to you.
-When meeting another Hungarian in a country outside of Hungary is amazing.
-When you have a row and seat number on your cinema ticket… but you paid the same amount like the one who sits at the best place… and usually arrives 5 minutes after the movie started.
-When you have a nameday and no one foreign understands what that is good for.
-When you love Turó Rudi but cant really explain to foreigners what the hell that is untill they try it.
-When your foreign friends ask you if you still believe that Santa Claus brings the presents on the night between December 24th-25th... then you answer somehow confused that Santa Claus brings the presents on the 6th of December and it is actually Little Jesus who brings the presents on Christmas, but the presents are already there on the 24th at 6PM.
-When a pancake is extremely flat in your country and you roll it up instead of folding it.
-When you know the Hungarian girls are the cutest and prettiest.
-When you have a funny accent in every other language you speak.
-When you start counting on your hand with one being the thumb.
-When you can swear for 5 minutes straight, with one breath, not using the same word, ever.
-When you have difficulty pronouncing words started with "W" in English, but you're capable of creating long and meaningful sentences using only "E" vowels in you mother tongue.
-When you call a 79 km long lake (the Balaton) the Hungarian Sea. And you are able to swim across it!
-When zou cant tape on an english keyboard because y and z are mixed up.
-When you tend to feel sorry for yourself for no particular reason and complain a lot.
-When you understand cynism and sarcasm; you sometimes go cynical/sarcastic yourself.
-When you are more creative in cheating then any other nationality.
-When you give two puszi to everyone you know.
-When you have weird chocolates hanging off your Christmas tree
-When you have 44 letters in your own ABC
A szilveszteri intermezzo után, kicsit nehezebben indultunk egy újabb kirándulásra. Pedig a lakásunktól fél órára, gyönyörködhetünk valami csodában!
Nevada és Arizona határa. Ahol elkezdődött Nevada. A hely ahol, ha megállsz Nevadában vagy, de ha lépsz egyet az már Arizona. Másik időzóna.
Az Ő képeit használom és keresem a felhőket.
Nem találom őket. Mármint a felhőket. Meg kell állapitanom, hogy van érzéke a fotózáshoz.
Már kétszer jártam itt, de ahányszor csak tehetem eljövök és csak nézek és bámulok. Hogy milyen kolosszálist képes létrehozni az ember.
Kellene irni. Le kellene irni. Ki kellene irni. A hiányt és az űrt. A hiányról. Az űrről. Nem lehet megszokni. Nem tudom megszokni. Nem tudjuk megszokni. Borzasztó, ahogy reggel kinyitjuk, este becsukjuk a szobaajtaját. Redőnyt húzunk fel és le. Reggel és este. Porszivózunk és port törlünk. Csak úgy bemegyünk. Mindhárman. Csak kinyitjuk a szekrényét. Csak megfogjuk a ruháját. Vagy a kabátját. Vagy csak állunk és nézünk. Nézünk magunk elé.
Bár, kétnaponta látjuk skypeon. Sőt, naponta beszélünk. De az nem ugyanaz. Követjük az egyetem honlapján. Smsek, mmsek. Emailek jönnek, mennek. De akkor is 23. napja nem láttam. Láttam, de a technika még nem fejlődött odáig, hogy a simogatásom érezze is. A képernyő, ha mesélhetne ...
Menekülök. A munkába. Bár hetente 2X mozgok, már harmadik hete ...olyan órarend szerint zajlik az életem, hogy még én is csodálkozom, hogy birom ezt még egyáltalán. A szemem jelez. Már este 8, 9 tájékán, csak zuhany és sötét szoba lenne a vágyam. De éppen akkor ér haza. Érnek haza. Ők. És akkor átnézzük a leckéket. És néha megengedi, hogy hozzáérjek. Jegelhetem a lábát vagy masszirozhatom a nyakát. Ő is fáradt, nagyon fáradt.
Ezen a sötét esős hétvégén, az csak természetes, hogy áthivhatja a barátját. Ők játszanak és mi végezzük a dolgunkat. Bár van egy üres szoba...ők mégis vendégágyat húznak a saját szobába és azon alszik a barát. Hajnali egy vagy másnapi. És még nem alszanak.
Nem tudok elég fáradt lenni ahhoz, hogy ne gondolkozzak. Ha meg gondolkodok, nem tudok aludni. Igy éjjel 2, 3 tájékán kijövök a nappaliba, bekapcsolom a gépet és filmet nézek. Nem, nem kattanok a facebookra vagy a skypera, hogy lássa a gyerek, hogy Azanya már megint nem alszik. Az első évben akkor aludtam végre egy teljes éjszakát, amikor hazajött. Mindig azt mondom csak még a jövő hét és aztán változtatok, nem nem nem nem MOST változtatok. Idő! Még nem láttam az új csapatát. Még nem voltam sem edzésén, sem meccsén. Még a hétköznapokat nem tudom átszervezni. Mivel a tegnapi napot átdolgoztam a jövő pénteket megadtam magamnak szabadnapnak! Ma is dolgozom. Kihúztam fekete filccel a jövő hétvégét. Péntek, szombat, vasárnap. Nem érdekel a más gyereke, azon a napon, attól a naptól változtatok, mert ezeket a perceket, órákat, napokat, heteket, hónapokat, éveket Senki, de Senki nem adja vissza nekünk a gyerekemmel. A saját gyerekemmel. A gyerekeimmel. A még itthon levővel és a másik kontinensen élóvel. Közben az anyai sziv attól is megszakad, hogy a testvéreket szétválasztotta ... Az élet. Nagy rendező ez az élet!

A fotó az övé. A fa. Az életfa. Nekünk valahol újra egy kontinensen kell lennünk. Az az örjitő, hogy nem tudom, találkozunk-e még az idén. Idén! és még csak februárt irunk. Szenvedek. De, nem mutathatom. Vannak jelek. Vannak. Amikor már aludni sem tudok. Még hat órát sem. Bár két könyv is hever az éjjeliszekrényen, a szemem az már ... vagy látom a szinház féláras, de semmi kedvem hozzá.
HÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ!
Észre sem vettem/tük és már eltelt egy hónap az évből! Mondom én, hogy versenyt száguldunk az idővel!
Álljunk csak meg egy pillanatra és lazitsunk, zenével, tornával, sétával, ...
Négy zenész. Egy nő és három férfi. A nő és a nevelőapja, a férje és a plátói szerelme. A nő férje és a flamenco táncosnő. A nő lánya és a plátói szerelme. Bonyodalmak, művészi kesze-kuszaságok. Szálak, kezdődő Parkinson és ZENE! Beethoven!!!
Gyönyörű film. Művészfilm. Emberien művészeti film.