Már éppen ideje volt a cunamit megfilmesiteni. Persze, találok hibákat. Csak, mert mi akkor Mexikóban voltunk. Két nappal előtte eltüntek az állatok. Halak, tengeri csillagok és sünök, delfinek, madarak. Mi is cseréltünk szobát. A szállodából leköltöztünk a partra. Olyan közel voltunk a tengerhez, hogy cölöpökön állt a házunk. És egy betonfalat is felhúztak elé. Egy métereset. A viz olyan hangosan nyaldosta a partot, hogy első két éjjel a viz hangjatól nem birtunk aludni.
A lehetetlent akkor éreztük, amikor Bécsben leszállt a repülő és a tévétársaságok, mikrofont toltak az arcunkba. Legalább hatot. Kérdezték nyilatkozok-e németül. A kicsi a vállamon aludt, a nagyobbnak fogtam a kezét. Húzott a másik kezével egy bőröndöt. Azapa hátul, 3 válltáska és két bőrönd.
Persze, hogy nyilatkozok. Melyik utazási irodával utaztunk, kérdezték. Mondom. A nevünk. Mondom. Honnan jöttünk? Mexikó.
Na, ekkor a mikrofonosok, vagy hatan a kamerás másik féltucattal már rohantak is egy másik ajtóhoz. A nyilatkozatom SENKI sem köszönte meg. De én akkor pofátlanul kiragadtam egy arrajáró kezéből az újságot, mert tudni akartam mi történt????????????????????????????????????????????????????????
Ja, csak egy cunami. Ezt a szót akkor hallottam először. Már mondtam, hogy Goethet nem fogok eredetiben olvasni, de ott és akkor azt a csomó napilapot hibátlanul olvastam és forditottam,a 8 fős Mexikóból érkezett magyar csapatunknak.
...........
Nem birom a vér látványát. Filmen sem. Ezért sokszor csuktam be a szemem. A fülem azért érzékelte a hangokat. A viz hangját. Mert tudod....A viz az Úr!
http://port.hu/pls/me/media.print_media_popup?i_area_id=6&i_object_id=134080&i_topic_id=&i_is_picture=1&i_is_video=1&i_org_id=&i_media_id=429831
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése