Van egy hely. A kedvencem. Lehetne Párizsban vagy Londonban is, de itt van Budapesten. Egyik oldalról a közlekedési múzeum határolja, ide mindkét gyerekemmel el kellett jönnöm. A biciklis akadálypálya mellett elhaladva, ott van a régi jó lepukkant PeCsa.(Petőfi Csarnok). Ha a másik oldalról jövök, éppen a Vidámpark mellett vezetek el. Ide is írhatnám, hogy régi jó lepukkant park. És ez így igaz. Mindkét gyerekemmel már töltöttünk itt szülinapot. A kőcirkusz. Egyre laposabb előadásokkal. Említettem volna, hogy cirkuszista akartam lenni? (Zárt országban születtem, külföldieket, csillogó flitteres ruhában, a porondon láttam. A kedvenceim, mai napig a légtornászok. Egy szerettem volna lenni közülük. Nyugatnémetből szerzett bikiniben a nagyszoba perzsaszőnyegén hónapokig gyakoroltam.) És az állatkert, ez tényleg európai színvonalu. Imádom, pedig már nem vagyok gyerek. Ha a hét vezér felől közelítek, a Műcsarnok mindig megállít. Érdekes és aktuális tárlatai vannak az éjszakai rendezvények, mesések. És a szépművészeti, ahova mindig kutatnom kell egy külföldit, mert egyetlen magyar ismerősöm sem kiváncsi még Rippl-Rónaira sem. Ha oldalról közelítek, ott van a bájos Műjég. Korcsolya és forró tea. Eszembe jut a gyereksírás, mert anya, ahogy a gyerek járni tudott máris kétélű korcsolyát szerelt a kiscsizmára és elhozta csúszni őt. Átépítették-patinás és gyönyörű. Egyszer, az történt, hogy 4 gyerekkel jöttem korizni. És az élmény felejthetetlenre sikerült, mert az autóm kerekét lebilincselve találtuk. Nem csak az enyémet, az egész sort! Pontosan karácsony másnapján. A természetismereti múzeum, a Vajdahunyad vár! Ősszel sétálni az avarban és aztán bort kóstolni a kertjében, szóval ez itt jó hely. És van valami ott középen. A Liget közepén. Évekig szemezgettem vele. Sétáltam az állatkert előtt, sétáltam a vártól, sétáltam a kacsákkal teli tótól. Most is legalább 20 kacsa várt élelemre. Figyeltem a játszótérről.A cirkusz helyett is felfedeztem volna. Jártam az előcsarnokban, megcsodáltam építészetét, freskóit, szobrait, ivókútját és végre megnőttek a gyerekek így együtt fedeztük fel a víz általi egészséget. Salus Per Aquam, azaz spa. Szecska. Széchényi. Az a patinás sárga épület, kőszobrokkal, ahova a hét elején ellátogattunk, hogy a heti vagy havi mosolyt, a zsigereinkbe töltsük. Korán van. 8 óra. A kinti meleg medence fölött ködfátyol takarja a fürdőzőt. Alig vagyunk a vízben. Talán hárman? Hideg van, szürkeség és hull a hó. Nekem a melegsárga épület vagy a vizet köpő nimfa mosolyt csal az arcomra. Ezt leírni egy dolog, de érezni kell ezt a csodát! A szaunát és utána a 16 fokos vízben való merülést, a szaunát és aztán ki a szabadba a 38 fokos vízbe a hóesésben. Annyira imádom a levegőt, a természetet, hogy a benti medencéket nem használom. Inkább úszom, aztán átmegyek sodortatni magam az árral, masszíroztatni vízsugárral a fájó gerincet, nyakat, térdet. Kiemelkedni a habokból és nem panaszkodni semmire. Az élet szép és felejtsd el a fájdalmat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése