Még gondolkodom. Még álmodozom. Még euforikus mámorban utazom gondolatban olyan helyek felé, ahol még nem jártam. Argentína és tangó. Jeruzsálem és siratófal. Camino, gyalog, egyedül... a családdal azért tartom a kapcsolatot telefonon. Válaszokat kapok, mert válaszokat várok. NEW YORK!!!!!
Indulni kell a reptérre. Imádom a repteret. Az érzést, hogy innen indulsz vagy érkezel az ismeretlenbe vagy a valóságba, a jól ismertbe. Francia vendégünk érkezik. Az élet nagy rendező. Egy órája indult a Fiam edzőtáborba és érkezik is az új lakó a szobájába. És ezt nem számítottuk ki csak így alakult. Ölelések, ebéd és a lányok felfedezik két keréken a kerületet, ahol élünk. És a lányok hazatekernek, zuhanyzás után, hideg zuhanyként ér a hír...lejár a személyi és az útlevél. A Lányomé. Lehet sírni, kiabálni vagy röhögni hangosan. Lehet megbolondulni azonnal ... az önkormányzat zárva még a jövő héten is! Ne szórakozzunk már, hogy nem vetted észre? Az a tanulság, hogy a gyerek húsz évesen is gyerek. Környező országokba jó a személyi, a tanulóvízum az öt éves beragasztva az útlevélbe, vissza repjegyet még nem foglaltunk, így nem is derült ki, hogy SEJHAJ!
Hétfő reggel, városnézés helyett, kezdjünk a szomszédos kerület okmányirodáján és drukkoljunk, hogy a már kész iratokat a mi kerületünkbe postázzák, mert ebben a kerületben is két hét szabadság következik.
Lányok turistaként a belváros felé indulnak.
Van ez a Hop on, Hop off busz két útvonallal, 2 napig igénybevehető, 2 hajóúttal, a Citadellán ingyen gulyáslevessel, ketoras gyalogturaval a varban, kuponfüzettel. Nagyon megéri befizetni ... nem utolsó sorban azért, hogy a saját majdnem húsz éve Budapesten született gyermeked megjegyezhesse, hogy SZÉP BUDAPEST!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése