Azt hiszem, elég régen történt az, hogy egy film annyira megérint, hogy nem tudok aludni. A társam sem tud aludni. Ez a háború, mégiscsak itt a szomszédban zajlott. Itt a szomszédban, mégsem avatkozott senki közbe. Senki nem avatkozott a belügyekbe, három és fél évig.
Amikor nyaralni mentünk a horvát tengerpartra, a saját szemünkkel láttuk a szétlőtt házakat. A szétlőtt házakon a fegyvernyomokat. Rémisztő volt és nagyon szomoru. Nagyon szomoru volt a nők, az ötvenezer nő megerőszakolása. És ezek a nők, ma is élnek. Együtt élnek a múltjukkal.
Persze, az emberi gondolkodás nem ér véget a film végével. A gondolat szárnyal, a gondolat az agyba hatol, a gondolat kérdez, vannak még mellettünk együttélő nemzetiségek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése