A Sohanő is tetszett. Érdekes volt 85 évet visszarepülni időben...
"Mintha a jazz lenne a tolmácsa valami indulatnak, ami mélyen, titkos szavakban el sem gondoltan élt a tömegek lelkében. Mintha a jazz lett volna az orvosság valamire, ami fáj...
A hét minden estéjét itt töltöttem, megszoktam a fényeket és a ritmust, a parfümtől, emberi párától sűrű levegőt. Nem is vágytam másra, mint a morfinista, úgy remegtem ezért a bódulatért."
Jó lehetett élni abban az időben Amerikában.
![](https://lh3.googleusercontent.com/blogger_img_proxy/AEn0k_u2eYp0sB5bxTGM7HZQekeJrmW-wQ5_BJTHvXV6GrhAuzUB4UvO4eiJd8Ddtva9t2Y5ch8IhRgYNDkoVYaSTi_Vqt7zTaakwle1c-xVc82zgNozyfF9WA=s0-d)
A kedvencem:
"Hihetetlen, milyen rugalmas az emberi tudat. Mindenhez képes alkalmazkodni, és a legextrémebb körülmények között is elkezdi keresni azt, amiben örömét leli. És meg is találja."
A kedvencem:
"Hihetetlen, milyen rugalmas az emberi tudat. Mindenhez képes alkalmazkodni, és a legextrémebb körülmények között is elkezdi keresni azt, amiben örömét leli. És meg is találja."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése