"Óriási, ostoba luxus lenne ezt bárkinek önszántából kihagyni ...", mármint az anyaságot.
A fenti idézetet a Nők Lapjából kölcsönöztem, és nem értek egyet vele.
Mert vannak anyák, akik bár szültek, nem méltóak az Anya szóra. Lehet, hogy annak a sok 40-es női ismerősömnek akik hangoztatják, hogy se férj se gyerek nem fér az életükbe, de a pia, a buli, az utazás és a kaland a társuk, teljesen igazuk van, hogy nem szülnek.
Vajon nem ők a jobbak azoknál, akik csak azért maradtak terhesek, hogy házasságot mentsenek. Pedig, a gyerek nem menti meg a házasságot. De egy labda válik belőle, ahogy anya és apa ide-oda püföli szegénykémet. Pedig a gyerek is érző ember és nem egy tárgy, mint a labda.
Már tettem rá említést, hogy szerintem pszihológus is lehetnék, azaz vagyok.
Mit érez a gyerek akkor, ha szeptemberben, októberben, ...ugyanabban az időben ugyanakkor végez az angollal, de egy óra múlva sem jön anya érte. Felhívja, ő már otthon van a tesóval, elfelejtette a gyereket, hívja csak az apukát. Aki esetleg orvos és éppen műt. Így én nem vagyok szemét, két és fél órát még "ültetem" a gyermeket, közben meg tanítványok jönnek-mennek. És azóta is telnek a hónapok, hetek jönnek és mennek és egyetlenegyszer! nem jön anya időben a gyerekért. Éppen játszótéren volt a tesóval vagy görkorcsolyát vett csak! a másik gyereknek. Már rég lemondanám a külön angolt, de megszakad a szívem a gyerekért. Aki tudja, hogy anya egy hárpia, de mégis! verset ír hozzá, farag neki, virágot nevel...és csak 12 éves! Én már tudom, hogy a gyermek tönkre van téve, egy életre.
Aztán itt van a másik anya, ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése