Az utazas elotti ebed az edesanyamnal volt. Onnan egyenesen a balesetibe mentunk. Mert egy jobb labon a beszakadt izom nem akar ugy viselkedni ahogy kell es a szulok, mar csak aggodnak, hogy nehogy elinduljon egy verrog a hosszu utazas alatt.
Baleseti-nos, kerem egy szot sem szolhatok, negy orat saccoltam, hogy sorra kerulunk, de ennyi ido alatt haza is ertunk. Mindenesetre ez az ido, ez az aggodas nem igazan hianyzott. Erdekes, hogy a hetkoznapi emberek mellett odahozzak a rabokat is bilincsbe verve, es a gyerekek kerdeznek es kerdeznek ...
Ejjel pakolunk, ...reggel indulunk, ...termeszetesen a Londonig utat nem szenvedem vegig, de a kilenc orasat, ...azt nem kivanom senkinek. Es leszallaskor kiderul, hogy eloszor a mentok jonnek valakiert aztan szallunk le mi tobbiek. DE! Ez a negyedik tengerentuli utam es eloszor nem esunk at vamvizsgalaton!!! Eloszor nem nyitnak ki es neznek at minden borondot, pedig most mar egyetlenegyet sem zartunk be.
Es vegre egyutt a csalad! Ennel nagyobb boldogsag nem letezik!
Es termeszetesen megszenvedem a jetlaget, ejfeltol, hajnali otig. Lehet ki kellene deriteni, hogy mi ez nalam, mert kimondottan zavar, hogy az osszes ismeros megkerdezi, hogy na ... hany ora alatt lettel tul rajta?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése