2018. április 12., csütörtök
Terápia Csütörtök
Igen, én is pontosan tudom, hogy az okostelefon egy csoda! De azt látom, hogy a lakosság zöme elvonókúrára szorul az ügyben. Történt, hogy a hétfői első tanítványom, aki 12 éveskislány, a Body kiállításról mesélt és nem a szervekről, hanem inkább arról, hogy tilos fotózni, ezért nem lehet a kezedben a telefon és ők azt nézték az édesanyjával, hogy az emberek nagyrésze nem tudott mit kezdeni a kezével, pörgetett, csettintett, rázta, mintha valami benne lenne a tenyerében, de semmi nem volt ott.
Mi bringatúráztunk és életveszélyesnek tartom, hogy a saját bicikliden rajta van a gyermeked és te csak egyik kezeddel fogod a kormányt a másikkal telefonozol. Mi, még néztünk és láttunk a bicikliről és nem utolsó sorban beszélgettünk a gyerekeinkkel.
Ha egészen véletlenül anya és apa azaz a szülők tolják a babakocsit, mert ez a látvány olyan ritka, mint a fehér holló, akkor egészen biztosan mindketten telefonoznak! Véletlenül sem beszélgetnek egymással vagy a gyerekükkel.
A bicikliúton nem egyszer azért kellett megállnom, mert apuka vagy anyuka szemlesütve belegyalogolt a biciklimbe. Én már egy ideje álltam, mert láttam, hogy ez fog történni. A gyerekük valahol előttük biciklizett, netán görkorcsolyázott vagy sétált. Ez viszont őket egyáltalán nem érdekelte!
...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése