Kamaszok

Kiskamaszok és nagykamaszok. Mennyivel könnyebb volt, amikor csak felnőtteket okítottam. Nem kellett azon gondolkodnom, hogy van-e felelősségem az életekben?
Mesélek. 4 napos hétvége, sokan még egy napot "ráhúztak" erre és wellnesszbe vagy külföldre mentek. Örültem, hogy akkor most! sokkal többet tudunk beszélgetni, mert ugye volt közös program, pihentek is, élményeket is gyűjtöttek...stb., stb.
Megérkeznek az első 12 év alatti "fecskék". Ketten vannak. Free time activity azaz Szabadidős elfoglaltság. Mély csend. Mondom, lányok, mit csináltatok a hétvégi wellnesszen? Mert a két család, együtt ... Egymásra néznek, szemmel beszélnek, na jó neked megmutatjuk, de a szülők nem tudják. Előkerülnek a telefonok. Képek, a fürdőben. Alsó ruházatban. Melltartó, bugyi. Képek az ágyon, majd a szálloda előtti padon, fűben. Videók, először csak azt látom, hogyan táncolnak alsóneműben, padon, villanyoszlopon..., majd repül egy melltartó, ...aztán ... Ugye, én is szülő vagyok, nagyobbak a gyerekeim, tehát már át kellett volna élnem a kiskamaszságot. Szerencsénkre, kimaradt. Lányok, hova is kerültek ilyen képek? Áhhhhh, csak az fbre. És ott le lehet tiltani a szülőt és stb., stb.,... Ott nem mindenki látja ezeket :) Na jó, akkor mesélek arról, hogy ami egyszer felkerül az már sohasem vész el, az ott marad. Példákat mondok és látom, hogy lázasan "törölnek". Eltelik fél év vagy egy és már bánni fogjátok...
............
Még fel sem szusszanok, megérkezik Semmi. Mit csináltál hétvégén? (4nap, ugye) Semmit. Kirándulás? Barátkozás? Tanulás? Csak volt egy közös ebéd vagy vacsora a kertben, hisz a nagyszülőkkel egy házban éltek?! Nem, mi nem beszélünk egymással, ha valaki megéhezik eszik, vagy  tévézik. Semmit nem csinálunk közösen és egyébként is a legjobban az ágyon szeretek feküdni és nézni a plafont. No comment!
.............
És jön Utálom. 3 hét és vizsga, szóbeli tételek. Iskola-utálom. Kedvenc tantárgy, kedvenc tanár-utálom. ?! Mert csak szívatnak. Sport-utálom.Saját ház-lakhely. Utálom. Barátnő-jellemzés. ?! Nincsenek, utálom. Család, gondolom, most megnyílik végre. UTÁLOM! Ikerházban együtt élő nagyszülők, szülők, nagybácsi és családja. Nyelek és mesélek, hogy képzeljen el egy világot magának és azt mesélje el nekem. Ma, ezt már harmadszor mesélem. 
Ő azonnal válaszol, nyerek a lottón, mert dolgozni sosem akarok.
...................
Tudod, az a szerencse, hogy az élet megtanított arra, hogy ne csak csípőből tüzeljek, hanem számoljak el magamban 10ig, 30ig, akár 100ig is és mosolyogjak angyalian.
Azt gondolom, kellene egy szülőit tartanom. Nem, egyenként kellene elbeszélgetnem a szülőkkel, mert  nagyon gyanús, hogy nem ismerik a gyermekeiket. Vajon bele kell avatkoznom NEKEM az életekbe?
...................
És akkor felhívja valaki a figyelmem egy húsz éves múlt, régi tanítványom fényképére a fb-on. Hátulról fotózva, anyaszült meztelen. A kép az öltözőben készült zuhanyozás előtt vagy után?! És a felnőtt, mert ugye 18 a nagykorúság! BÜSZKE a hátsójára, bőszen kommentálja. Egyetemista, karrier előtt...SENKI sem magyarázta el neki, hogy ilyen képekkel akar karriert építeni? A hazai egyetemeken nem tartanak előadásokat arról, hogy vannak kifejezetten fb-on egyetimistáik életét követő alkalmazottaik? Amúgy vannak, akik 20 éves korra sem növik ki azt, hogy heti egyszer a fürdőszoba tükréből visszaverődő hasig kigombolt ingű fotót posztoljanak magukról. A buliképek, új bejegyzést érdemelnek!
.................
Vajon?...
A büszke szülőknek, akik évekig fizettek több tantárgyból is magántanárt, nekem kellene felhívnom a figyelmem a fiúk viselkedésére? Két köztiszteletben álló felelős egyénről van szó. 
.................
Nem értem, hogy nem látjuk a gyermekeinket? NÉZZÜNK MÁR RÁJUK! MERT MOST MÁR AZ KÖVETKEZIK? HOGY FELORDÍTOK!!!!!!! Hangosan!