Hűha, a kamaszokat szerettem volna folytatni, de hagyd hozzak vizeset ebben a szemerkélő esőben. Tudod, gyerekkoromban, vetítették a DALLAST. Nem volt szinkronizálva, nyersen angolul raccsoltak, texasi tájszólásban. J.R. és Sue Ellen neveit sem módosították, Jockeyra és Samanthara. Mi a nagyszülőkkel laktunk egy udvaron, előfordult, hogy közösen néztük meg azt a heti egy külföldi filmet. Én mondtam már akkor, hogy medencém lesz. Azt mondtam ki egészen pontosan, hogy nekem is lesz medencém. A nagyapám megválaszolta a sóhajtásom: -A tetű egye meg a hajadat, fiam!- Ez volt a szavajárása.
Na persze akkor és ott egy félárva lánytól ezt a sóhajt hallani...
Az élet tartogat meglepetéseket, csodákat, de csak akkor ha nem ölbe tett kézzel várjuk azokat. Így történt, hogy 15. éves a medencénk,is!!!
Kitakarították a Fiúk és azon szurkoltunk, hogy vajon elfolyik majd a víz avagy idén még úszkálhatunk benne?! Persze az időjárásnak is kegyesnek kell lennie mihozzánk. Fagyos szentjeink jó lenne, ha menekülőre fognák...
Szóval, elég algás vizet kellett kilocsolni a fűre, de jókedvvel tették:
Majd, hipózás következett:
És tiszta víz:
Amikoris az egyik befújókából vendég érkezett: Pfuj!!!
És víz, víz, tiszta víz...
Namármost, ezért érint gonoszul, hogy esik az eső, mert mondjuk úsznék!
És a víz után következik a levegő.
A gép lassan két órája elindult, az ott hétfő, de itt kedd. Megérkezik Európába, ott is kedd meg itt is, de Magyarországra ott kedden itt szerdán érkezik. Ezt aztán jól megmagyaráztam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése