Egyszer volt, hol nem volt, a Karpatok altal korulolelt kis dombsagban, egy kisvaros. Marosvasarhely. Ott szulettem. Bolyai Farkas, Teleki, Suto Andras ...Mar gyerekkoromban szoritott a varos. Minden hetvegenk, utazas volt. Erdoszentgyorgy, Szovata, Csikszereda, Gyergyoszentmiklos, Brasso, Bukarest, Segesvar, Petrozseny, Udvarhely, Kezdivasarhely, Nagyvarad, Nyaradmagyaros, Agyha, Nyaradremete, Kibed, Makkfalva, Torda, Aranyosgyeres, Kolozsvar...valamelyik uticelt biztosan kihagytam. Akkor regen a hetvegek a szombat delutannal kezdodtek. Volt iskola, sot munka is vasarnap. Megis, es megis jutott ido a rokonokra. Allando rokonlatogatasban voltunk, vagy mi vartunk valakit...
Ketevente Magyarorszag, Csehszlovakia, Lengyelorszag, Nemetorszag. Satorral, konzervekkel...de maig is elo utazasi elmenyekkel.
Szoval, persze, hogy nem birok egy helyben hosszabb idot eltolteni. Viszketek, nem talalom a helyem, mennem kell. Itthon ismerik az utazasi betegsegem, eleg egy erdojaras, bringatura, verseny egy szomszedos varosban.. Huszevesen elindultam szerencset probalni, egyedul Budapestre, apukam testverehez, nagymamam testverehez es Rimaszombatra, nagyapam katonatarsahoz. Bar, akkor kinyiltak a hatarok, elso Forma 1, sokan emigraltak, engem a vonat megis ...
De, ne szaladjunk ennyire elore, mert az allomason ott volt egy kockas farmernadragos fiu. Elindult a vonat, beszelgettunk. Kiderult, o is marosvasarhelyi, de latott o Pesten is, mert egy utcaban laktunk, a cipomrol ismert meg, a rimaszombatirol. Azota is tudja, hogy mikor mi volt rajtam, ennek lassan 26 eve... Ezota vagy azota, nem hiszek abban, hogy vannak veletlenek.
Ovodas korombol vannak emlekeim, azota tudom, hogy sorsunk elore megirt forgatokonyv szerint halad. Halad, halad...sikataka, sikataka, sikataka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése