THÁLIA SZÍNHÁZ EMKE előadás.
Aki, azt hiszi, hogy felcsendül a Hétre ma várom a Nemzetinél, ott ahol a hatos megáll, este az EMKE cigánya zenél ... örök sláger, nos az NE vegyen jegyet erre az előadásra. Vagy, kénytelen lesz a szünetben hazafáradni. Ez írva és mondva, megtörtént!
A port.hu portálon szoktam művelődés ügyben tájékozódni. Ott így hirdetik az előadást:
"Az EMKE tulajdonosa által meghirdetett prímásverseny körül bonyolódó cselekményt Bagó Bertalan rendezi, olyan nagyságokkal a főbb szerepekben, mint Cserhalmi György és Gubás Gabi. "
Nos, nos ... két előadás volt meghirdetve hétvégére. A pénteki, elmaradt. Kiváncsian vártam a szombatot. Azt megtartották. Wassermann Móric, tűrhető volt. Irma, Drégely hadbíróként is remekül játszott.
Én sem értettem, miért kellett vetkőzni? Hol a történet? Mi a lényeg?
Valahogy vége lett. Taps-az nem nagyon volt.
Ilyeneket hallgattam a ruhatár fele: "Életemben ilyen rossz előadást nem láttam." "Megmondtam, hogy menjünk haza Marikáékkal a szünetben. Te akartál itt maradni." "Minek kellett meztelenkedni? Ez így is meg úgy is nulla."
Az ember maradjon hű önmagához. Nekem ez az előadás a tűrhető kategória. Néztem már sokkal rosszabbat és sokkal jobbat is.
DE, a hegedűk játéka. A csiokörlia, a pacsirta.
Már éjjel van. Még nem alszunk, csak forgolódunk egymás mellett. A kedves férjem megjegyzi. "Ha kicsik lennének a gyerekeim, hegedülni taníttatnám. A világ bármelyik pontján megélsz a hegedűből."
U.i. Én már félálomban voltam.
-Miért az angolodból vagy a teniszedből vagy a focidból, nem?
Ha nem alszom már, ezt megkérdeztem volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése