Ez meg az

Attól, hogy nem írom le, a gondolatom minden pillanatban ott van. Megváltoztak a viszonyok. Már nem a kampuszban lakik, lakást bérel. Ezzel a telefonnal séta közben is tudunk skypeolni (szkájpolni). Bezárja az ajtót, beszáll a liftbe, már a fogadótérben van, kijön az ajtón keresztül az utcára. Szörnyű vinnyogás, vijjogás reggel 8kor, mondja balra sárga szalaggal elkerítve minden, rendőrautók, valami történt, leteszi a telefont.
Kedves Anyuka, ilyenkor ne bolondulj meg. Nyugodtan küldheted az üzeneteket, ő edzésen. Nyugodtan küldheted az üzeneteket, ő órán. Próbálj meg aludni, mert este 8ig vannak órái, az itthon hajnal. Hogy nem tudsz, hogy szétrobban az agyad, kit érdekel? 
Hajnalban is! ott vagy a gép előtt...rádír, "Miért nem alszol?"
Válaszolsz: "Mondjuk nem tudok, mi történt melletted?"
Ő erre: " Lelőttek egy embert."
Persze, nem ordítasz fel, mert még felkelne a család. Nyugodtan, ideged az egekben, rákérdezel.
"Miért?"
Válaszol: " Reggel f8kor sétált egy nő. Jött egy afro-amerikai,- mert négert, ugye nem írhatok, megkéselte. Ki akarta rabolni. Éppen arra járőrözött egy rendőr és lelőtte az a-a-t."
Áh, nem vagyok ideges. Még jó, hogy írogatunk és nem beszélünk, hogy lássa az arcomat.
Kérdezem: "A nő is meghalt?"
Válasz: "Nem tudom." 
.......
"DE, az biztos, hogy egy ideig csak valakivel sétálok az egyetemig vagy bringázok! Bocsi, de megyek aludni, puszi, majd holnap beszélünk."

A kedves szülő elköszönése, meg csak ott forog-forog, mert a gyermek ...
Szép napot, kedves szülő! Tudod, a gyerek nincs közel. Nem ülhetsz autóba és vezetsz pár órát, megölelgeted... Sőt, repülővel sem vagy ott pár óra alatt.
Sőt....