Szóval, már itthon, vasárnap két mosás között már én is ránézek a laptopra. Még mellé mellé ütök, férj valami matricáról mesél, amit az angol billentyükre kellene tenni. Hétfő, hajnali háromkor kelünk és én este nyolcig helytállok, bár hat körül azt éreztem összeakad a nyelvem. Skypeolunk is a lányommal, természetesen már az új gépről.
A kedd az nyugisabb, és amikor leszáll az est és megérkezik a férjem egy csomaggal a kezében! nem ugrok a plafonig, csak mosolygok, amikor azt mondja, ez a TIED.
Látom a tasakon a telefonszolgáltató nevét. Azt mondja lejárt a két év hűségünk, ugyanabban a csomagban maradva, ugyanannyit fizetve, jár egy androidos telefon INGYEN! az előfizetőnek. Nos, hülyén nézhetek,mert megkérdezi, hogy nem is örülsz? Áhhhh, fáradt vagyok én már ehhez a sok újhoz. Jetlag!
Össze kell szerelni a telefont, fel kell tölteni az aksiját ...
Ki találta ki, hogy jól figyelj! A4es lap, összehajtva, majd mégegyszer összehajtva és mégegyszer azaz az A4es lap nyolcadányi méretére nyomtassa a használati útmutatót. És ki gondolja, hogy én látom, mi van odairva. Sem én, sem ő. Szemüvegek elő.
Telefonba akku beszerelve, feltöltve ...Boldog mosolyok, mert igy majd ingyen telefonálunk ( hála a Vibernek) és skypeolunk is a lányommal és akkor és ott KICSÖNG az új telefonom. Tudod, a képernyőn az a szürke telefonjel ott középen. Nyomom, hogy már fehér az ujjbegyem, kikapja a kezemből a nagy Ő és nyomkodja ő is. Villog ott balra egy piros, jobbra meg egy zöld teló, ez tény. Végül, a hivó fél megunja, hogy nem veszem fel, mert a telefon elhallgat. Mi nézzük egymást és kinunkban röhögünk. Elő azt a használatit, ami ugyan nem irja, hogy ... Férj felhiv az ő telefonjáról, másik kezében az android és tök véletlen a szürke telót a zöld felé húzza, !!!!!! Igy kell felvenni a telefont! Hűha! Röhögünk, mert ez sem nem kacaj, sem nem mosoly.
Mire is gondolok most? Amikor a nagymamával a metrón utazva, azt mondtam most megyünk át a Duna alatt, ő az ablakhoz ugrott, hol vannak a halak?! Én meg a kacagástól nem tudtam válaszolni. Na, én most sirok! Siratom az ifjúságom.
Haladni kell ám a korral (süssünk Váncza sütőporral), mert az állapot adott és tágitani kell ám a tudatot, edzeni kell ám az agyat és a testet, mert az öregség az egy állapot. Ez csak rosszabbodni fog.
Hát komolyan mondom, ha ez nem velünk történik meg, el sem hiszem! De jó, hogy a gyermekeink nem voltak itthon !!!
Mondanom sem kell, hogy csak annyit romlott a látásom, hogy nem látom, ki a hivó fél. Sőt sms-t sem tudok irni vagy elolvasni szemüveg nélkül.
...................................................................................................................................................................
Van egy kedves kis történetem. Mig mi órákat töltöttünk a laptop kiválasztásával, jött egy idős úriember ránk mosolygott, felkapott egy akciós gépet és már a pénztárnál is volt. Kis idő elteltével a pénztáros fiúval jöttek vissza...Ránk nézett újra és csak ennyit jegyzett meg.
-Bocsánat, csak tudni akartam, melyik az inditó gomb, a többit majd megtanulom!
...................................................................................................................................................................
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése