Biztosan mindenki közelében van egy olyan hely, amit évente meglátogat. Nekem ez a Merzse. Vasárnap van, a nap is előbújt, gyalogosan indulunk. Ha jól emlékszem tavaly bringával most egy túrabottal a kezemben gyalog fedezzük fel.
Már tábla hirdeti a létezését, sőt kijelölt tanösvény is van. Hajrá önkormányzat! Egy bizonyos fa mohájáról a férjemnek Kanada jut eszébe. Nem is értem, miért?
Meglepetésünkre, már fából épitett madárles is hivogat.
Mögöttem a mocsár, befagyva és a hullámzó nádtenger.
Meglepetésünkre és ez nagyon kellemes meglepetés, folyamatosan találkozunk túrázókkal, sétálókkal, kutyát sétáltatókkal és futókkal. Már nagyon kellett a lelkemnek egy kis természetjárás.
Kit érdekel, hogy a bokám feldagadt, a jobb lábam meg már húzom magam után, amikor ...!
.........
A gyerek a Berkeleyen van. A Hiltonban laknak. Lázas és hányik. (Irhattam volna a rókázik szót is, de ideges vagyok!) Nem szól az edzőjének, mert játszani akar. Nagyon szépen leirom neki, hogy lázasan sportolni, főleg meccset játszani, meggondolatlanság. A szivvel nem szabad játszani !!! Vagy meghallgat vagy nem, várom, hogy felébredjen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése