Szilveszter

Igen. Pontosan tudom, hogy ma január 31.-e és nem december 31.-e van. Igy, egy hónap távlatából már tudok irni az eseményekről. December 30.-án érkeztünk vissza a kaliforniai körútunkról. Tudtuk, hogy  szilveszter estéjén bemegyünk tüzijátékot nézni a hiresen hirhedt Stripre. Próbáltunk szállást keresni egy éjszakára. 300 és 600 dollár között volt a szobaár. Sebaj, van 2 jó lábunk, minden lezárva délután 4 órától, de parkolóhelyet csak találunk, biztattuk magunkat. Nos, a parkolásig nem is volt baj. Sokan, nagyon sokan voltak az utcákon.

És, akkor megkezdődött a visszaszámlálás! az utolsó egy percben. És lőtték az égre a tűzijátékot és csodás volt minden...

Aztán hirtelen csönd lett. És megindult a tömeg! Egyszerre és nem egyirányba! Egyik sor balra ment volna a másik meg jobbra. Beszorultunk középre. Akkor még tudtuk fogni egymás kezét! Aztán jött  egy nagyhangú, ki vagyok én? rosszarcu társaság. Orditottak és ütöttek, igy csináltak utat maguknak. Aztán elsodorta a tömeg a lányom. Vajon látom-e még? Ezt kérdeztem és éreztem akkor. Ránéztem a fiamra. Falfehéren, asztmás rohamra készen nézett vissza. Alig kapott levegőt. Azt ismételte a lábán van a tolókocsi kereke, leesik, mert nem tud mozdulni. Férj, utolsó erejével felemelte a kocsit és orditott, hogy engedjük, hogy sodorjanak, mert aki leesik az ott hal meg! Akkor éreztem azt, hogy vége, most van vége. Nem kaptam levegőt, nem láttam semmit. Akkor és ott értettem meg, a Westbalkánban, hogyan taposhatták holtra a fiatalokat. És amikor már azt hittem, hogy innen soha ... akkor a lovas rendőrök feloldották az útközepi kordont és im lett helye az emberseregnek! És megtaláltuk egymást és elvánszorogtunk az egy orányira parkoló autóig és nem értettük, amit átéltünk. Miért indult mindenki egyszerre? A tolókocsisok miért nem vártak pár percet? Hova siettek hirtelen az emberek? Miért lett hirtelen annyi rosszarcu az úton? 
............
Soha  többé nem szilveszterezünk a vegasi stripen, az utcán!!!   Never!