Már egyszer irtam a jelenségről. Akkor a tenisz kapcsán. Akkor is elvetemültnek találtam őket. Most, hogy a focimeccseken vagy barátságos tornákon, sőt edzéseken és edzőmeccseken is találkozom velük, hát mit ne mondjak, egyre érdekesebbek.
A követők általában szülők, ritkábban nagyszülők. Szülőcsoportok. Olyan szülők, akiknek a gyereke, ugyanabban a korosztályban játszik, mint a tied, csak alsóbb szakosztályokban.
Csak hogy értsél, vázolom a tényeket.
A Fiam, egy évvel idősebb korosztályban játszott az elmúlt idényben. Mégis megfigyelték! Aztán jött a nyár. Toborzó volt a korosztályában és ...mivel ez a váltás éve! a saját korosztálya csapatát őrá épitették. Játékban és úgy egyáltalán. Ő lett a csapatkapitány és a meghatározó ember. A váltás éve, azt jelenti, hogy ebben az évben derül ki, hogy az általános iskolából fociakadémián avagy gimnáziumban, esetleg szakiskolában folytatja a nebuló. Pardon labdarúgó. Mivel ő nyolcosztályos gimnáziumba jár, nekünk nem kellett különórákra, iskolalátogatásokra, egyhetes edzőtáborozásra Győrbe, Felcsútra, Szombathelyre stb. cipelni a gyermeket.
A gyerek csak tanult és focizott. Néha beteg volt, néha sérült, mert meghúzódott. Novemberben betöltötte a tizennégyet! A játékosmegfigyelők ezt pontosan tudták és figyelték. Mivel már tudtuk, hogy utazunk, Azapa meg nagyon lebetegedett, de mégis nagyon kellett! a gyerek, hát focizott még egy tornán decemberben. Akkor már az őszi idénynek vége volt! ...........
Kerestek, de nem találtak. Régi edzőt is felkutatták. A klub! mondta, hogy külföldön tartózkodunk. Nem zavartak! Elkezdődött a suli, az edzések. Kerestek hát újra! De, mi még nem voltunk itthon! És akkor 27 kemény óra utazás után, 24 óra pihenés :) után egyszerre kezdődött a suli és az edzés. Ő azt mondta, a jetlag dolgozik, legalább elfárad, megy edzésre. (Ilyen nüanszról nem is irok, hogy ahogy leszállt a repülő, azonnal hivott az edző a pár óra múlva kezdődő barátságos meccsre!)
És ezen az első idei edzésen szóltak, hogy a Fiam, kiválasztották. A követők, azaz a followersek már az első edzésen ott álltak a pálya szélén! Ők, a jólértesültek. Bár, Te nem ismered őket, ők a pálya széléről kommentálják a Te gyermeked teljesitményét. Természetesen összehasonlitva a saját gyermekük teljesitményével. Az mindegy, hogy Te nem ismered az ő gyermeküket sem. Legtöbbször fennhangon előadást a Te gyermekedről, nem neked tartanak, hanem a többi szülőnek! Merthogy a saját gyermekét képzeli zseninek mindenikük. Ez rendben is lenne, mert ez igy van jól! DE! a tehetség, az tehetség. Szorgalommal sok mindent el lehet érni, a kitartás a másik alap a sportban. De, azért vannak MINDEN sportban játékosmegfigyelők, hogy felfigyeljenek a tehetséges gyerekekre. Most éppen egy fociakadémia választott ki. Budáról. Mi, Pesten lakunk. Az akadémia nagyon Budán a Körszállónál, mi nagyon Pesten majdnem a reptérnél. . Az akadémiának VAN! természetesen saját iskolája. Mi azt természetesen nem tartjuk erős iskolának. Legalább a saját iskolában maradnánk, erre a 4 hónapra. Ők mit adnak, mi mit vállalunk, régi klub, új klub. Veszekszenek a gyermeken. Egy tizennégy éves helyett az újtól, három tizennégy évest kér a régi klub. Vicces! És már ebben a korban elhangzanak pénzösszegek is! Sőt!
Az a legérdekesebb az egészben, hogy mig mi hétvégén semmit nem tudtunk a hogy is van ez-ről, a követők felvilágositották az összes szurkolót a pályaszélen. Ők pontosan tudták szombaton, hogy szerdán hova kell menni megnézni a kiválasztottat.
Hogy miért mennek tönkre a családok? Hát hétvégén miért nem szerveznek közös, érted közös programokat a családok! Attól, hogy most az én gyerekem a kiválasztott, az övé az elküldött vagy mellőzött, attól mi változik? Miért nem a saját gyermeket kisérgetik, miért 2 hete az enyémet?
...............
Máskülönben. Más különben, engem nem zavarnak. Megszoktam ezt már a teniszen. Általában az első gólnál, avagy az első megnyert szettnél, eltünnek. A tavaszi idényre mindenesetre bérletes szurkolókká válnak, követve most éppen"minket". Mert, tulajdonképpen 4 fiúból választottak egyet. Ők, ezen utolsó mondattal nem értenének egyet. Nem és nem. Szembehahotáznának. Húszból választottak egyet. Vagy harmincból. De könyörgöm, nem az én feladatom, hogy számoljak. Nekem a feladatom az, hogy ott álljak mindig és mindenkor, mint bástya a gyerekem mögött, ha segitséget kér, akkor segithessem.
..............
Nagyon sport, nagyon szülői bejegyzés. Sorry!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése