Nem szeretem az úgynevezett plázákat. Mert, nem. Ezért,a repülőtér melletti Market Centralba megyünk. Velem van a 17 éves fiam. Egyik boltba be, friss levegő, másik boltba be, friss levegő ... És a 10, 12. levegővétel végén sincs semmi a kezünkben. Megbeszéljük a dolgot. A miért nem választasz semmit kérdésre, miért az a válasz, hogy és te miért nem? Mert, tényleg nincs szükségem semmire. És amit szeretnék, azaz akit szeretnék, azt nem lehet pénzzel megvenni. A parfüm, amire ilyenkor karácsony táján beruházunk becsomagolva várakozik arra, hogy a fa alá kerüljön. Na, de a gyerek sem semmi, mert Toblerone csokit kér a fa alá. És, hogy menjünk inkább el síelni. Nem baj, ha januárban tesszük ezt, de másra most! tény, nincs szüksége. Valahogy, hogy az én lelkem is megnyugodjon rábeszélek egy farmert. Persze, hogy már másnap felveszi!
.........
A reggelt kórházban töltjük. Hazafelé a bútoráruházból kellene egy izzó, némi csomagolóanyag és piros szalvéta. Már dél van, sosem evett svéd húsgolyót, én maradok a zöldség golyónál, együtt ebédelünk. Megjegyzem 17 év alatt nem emlékszem, hogy valaha kettesben ettünk volna házon kívül. De, akkor most ezt is kipipálhatjuk.
Van egy pláza a szomszédban. Nem hajlandó végigjárni. Mindene megvan.
..........
Ülünk az autóban a férjemmel. Régi karácsonyokra emlékezünk. 28-at együtt töltöttünk. Nagyon keveset belőlük Magyarországon. Tavaly Marosvásárhely, azelőtt Los Angeles-Universal Studios, azelőtt Paganella ... Kuba, Mexikó, Dominika, Thaiföld, Svájc, Olaszország, Ausztria.
De amikor itthon voltunk nem fértek az ajándékok a fa alatt. Mindketten megkönnyezzük. Rengeteg játék, plüss, kinőtt ruha várja jobb sorsát a padláson. Az idén nem jótékonykodtam, nem árultam internetes felületen, ... mert az idén nem. Az idén karácsonykor nem shoppingolunk olyant, amire tényleg semmi szükségünk, ...mert az idén nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése