Beszélgetünk, a cicanadrágról. Hogy a mi nagymamánk ezt a ruhadarabot, az otthonkája alatt viselte és szigorúan az otthonában vagy a kertjében. Hogy engedheti meg magának, az amúgy Lexussal közlekedő igazgatónő, hogy harisnyanadrágban(ismertebb nevén leggings) tűzze fel a végzős diákok kis jelvényét, így mondjon beszédet, " ezzel mutatva példát", hogy megtiszteli a végzőseit, a szülőket és hozzátartozókat életük egyik legszebb napján a szalagavatón.
Az utolsó közös színházi előadáson, az én férjem is megkért, nézzek már körbe, szerintem ez a mai közönség tudta hova jön? Az átlagéletkor bőven hatvan volt és mégis mindenki szörnyen alulöltözött. Hát ez nem egy Madách vagy az Operett. De akkor is! Engem még úgy tanítottak, hogy megtisztelem a színészeket az öltözetemmel és a tapsommal.
Kezdenek rohamosan veszni az értékeink, az önbecsülésünk és amúgy a mgbecsülésünk is. És azt hiszem ebben az adventi időszakban ez nagyon fáj avagy még jobban fáj, mint úgy általában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése