2015. december 7., hétfő

Szombat, december 5.

7.30 szombat, vizsgaközpont. Bekísérem. Lassan öt éve, hogy itt jártam utoljára és mégis, mintha tegnap lett volna. Akkor, két teremben vizsgáztak. Ma, legalább tízben. Akkor a kínaiak voltak többségben, ma a szlovákok vannak sokan. Annyit tehetek, hogy ott vagyok mellette, míg elfoglalja helyét. Innen már tőle függ, ...
Van egy korai látogatásunk. Mégiscsak ünnep van ma, és ha jól látom tetszik az ajándékom. Télapós gyertyatartó! A héten vettem, de ma már vagy ma sem tudok ragaszkodni a tárgyakhoz. Mindent továbbadok megbánás nélkül, mert tudom, holnap vagy a héten új tárgyak jönnek szembe velem.
9.00 Bazilika. Itt mindig! tudok parkolni, ha a belvárosba hoz a sorsom. Kiszállok az autóból, beleszippantok a pesti reggelbe és mosolygok, mert szép Budapest. Nem tudom, hogy milyen lenne itt élni, valamelyik sétálóutcában, valamelyik régi bérházban, de ha ketten maradunk, ha már csak mindenikünk látogatóba jár haza, jó lenne valahol a környéken magunkénak tudni valamit.
Sétálunk, az árusok még nem érkeztek meg, de japán, lengyel és spanyol turistacsoportok már e korai reggelen vonulnak Isten házába. Mi, a Duna korzóig meg sem állunk, ott rácsodálkozunk a Budai várra, az egész látható Budára és aztán a Váci utcai forgatagba vetjük magunkat. Sodródunk a tömeggel, illatok és ízek kavalkádja. Egy helyen a minőség és a bóvli. Jó itt lenni, már csak a hangulat miatt is. Valahogy a Deák térhez keveredünk, sült gesztenyét veszünk, eszünkbe jut gyerekkorunk, halottak napja, a temető, amikoris a temetőkapuban mindig! kaphattak a gyerekek gesztenyét. Már a Bazilikánál vagyunk, dél van, indulunk vissza a gyerekért. 
Találunk parkolót, várunk fél órát, még nem jött ki senki, pedig már öt órája bementek. Férj kiszáll, friss péksüteményt és kávét hoz a Julius Meinlből, mert már dél is elmúlt jócskán... Közben megkérdezem, hogy szerinte kibírjuk a karácsonyt a lányunk nélkül? Ő tömören és velősen válaszol, hogy NEM! 
....
 Végre szállingóznak kifele a gyerekek, egyenként, jön a mienk is mosolyogva. Gratulálunk neki, ...
Hazaérve, mindenki teszi a dolgát, így frissen készül az ebéd, a sütemény, illatkavalkád van a levegőben, ... 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése