Csütörtök

vigyen el a vén ördög! A szójátékok, emlékeket idéznek. Egy újabb esős csütörtökre ébredtem. Valamiért szeretem az esőt. Az esőcseppek kopogását az aszfalton, az ablakpárkányon, a vízen. Az esőhöz társuló hideg szelet, nem szeretem. Egy hete csütörtökön esőben indultunk a sztrádán Hegykő felé. Csorna magasságában, már nem zuhogott csak esett az eső, de olyan szél volt, hogy...mi  Hegykőn maradtunk. Csábított, a Sára termál:

 

A képeket kölcsönöztem, mert abban a szélben, én nem fényképeztem:



Először a kinti meleg medencét választottuk. Két érdekes dolog is történt. 1. Kisebbségben voltunk. Csak mi ketten magyarok! 2. Nem vicc, ami következik. Nem, nem. Mi voltunk a legifjabbak!

Így, az úszómedencét, amiben természetesen senki sem tette a 13 fokos esős szélben tiszteletét, csak mi használtuk. Dideregtek is a németajkuak felénk rendesen. Hogy micsoda csípkelődő érzés a hidegvíz után a meleg! Sikerült 4 órát eltöltenünk, de az eső nem akart szünni.
Mi meg, az alig 5 kilométerre lévő Ausztriába bicikliztünk négy keréken :) Átautóztunk. Akkor már tudtuk, hogy egy nap alatt teljes Fertő tó körbetekerés nem lesz. De, bevásároltunk, úgymint Nescafé, Teekanne, Ariel, Silan, Duschdas, Fenjal, Haribo, Milka stb... Mert olcsóbb és mert itthon úgy érzem valami utánzatot veszek, amiből kifelejtettek valami illat vagy adalékanyagot.

Micsoda nyugalom van a határ túloldalán. És micsoda rend és tisztaság! Bár, egész nyáron németet (is) tanítottam a stájer nyelvjárást mégsem értem teljesen. Sájsze. Szóval Stájerhon híres a sütőtök fesztiválról.
És a tisztességről. Hogyan is lehetne másképpen megmagyarázni a szekeres becsületkasszát:

   Visszaérünk, Hegykőre és az eső még mindig esik!

Reménykedünk a péntekben vagy  az eső vagy a szél csituljon el. Addig is mutatok egy kis Fertő tavat madártávlatból!