Nem csak az agyam mozgatom, hanem a kezeim is. Nyár volt, meleg és használni kellett a légkondit. A napsütésben a légkondis autóban utazni nálam váll és nyakfájással jár. A lakás kereszthuzata, úgyszintén. Kellett valami. Valami fehér és tiszta. Egy könnyű nyári csipkesál.
Már rozsdázik az örökzöld. Már kapar az ősz, ...
de még itt van a nyár.
Kopp, kopp, fába kopogom, hogy még tart, kitart az Attila dombi energiám, még mindig nem hasít a fájdalom, pedig sem gond sem munka nem lett kevesebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése