2012. szeptember 2., vasárnap

Szeptember

El sem hiszem, a rohanó idő mikor pihen végre már? Esik az eső. Na jó, szemerkél. Zuhog,...Azt már megtanultam, ha esik, ha havazik a foci nem marad el. Góóól. Gólpassz, majd egy kihagyott büntető. Nyernek újra 4-0ra, de ...
Én nem értem ezt az élsportot. Pedig, ki más érthetné, ha nem én? Tíz éve vagyok benne. Egyéniben és csapatban. És hiába a nyert meccs! hiába a küzdelem, hiába a győzelem!!! mindkettő, mindketten egy pillanatán a meccsnek képes, képesek elkeseredni. Olyan búsak, bánatosak, mintha veszítettek volna. Pedig nem. Nyertek! csak ez valahogy sohasem látszik rajtuk. 
Persze ezt a hangulatot sikeresen átragasztják a kísérőkre, a szülőkre, az egy autóban utazókra ... Pedig. Nyertünk, újra!!!

Kell. Meg kell osztanom, egyik kedvenc versem:

Itt van az ősz, itt van ujra...

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. -

Kedvesem, te űlj le mellém,
Ülj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.
Erdőd, 1848. november 17-20.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése