SZERELEMFÉLTŐK

Ugron Zsolna. Zsolna, régi magyar név. Az első könyvénél találkoztam  a keresztnévvel. Akkor azt mondtam, hogy ha valaki grófnak, bárónak, nemesnek, olyan címzetesnek születik, mi gondja lehet e földön?  Ők egy külön kaszt. Ma is ezt mondom. Ők csak egymás között és csak egymással, egymásnak ... De, tudod ott van a lélek. A lélek nem tudja, hogy milyen a származás...
Egy doboz. Tíz éve készült fényképet rejt. És ma, amikor számítógép, iwiw, facebook, email, skype, sms, mms, stb. segít a kapcsolattartásban elindul egy kézzel írott levél Bécsből Budapestre. 
A válaszokban, a szerzőtárs Meskó Zsolt segít. Minden levélhez egy novella is dukál, hogy a kedves olvasó gondolkodjon. Elgondolkodjon.



"Gondolod, hogy az öregség kezdetének biztos jele, ha az ember már nem ragaszkodik az indulataihoz, a tárgyaihoz? Vagy inkább a megpróbáltatások tanítanak minket nagyvonalúságra?"
Nagyvonalúság? Így is lehet fogalmazni. Nálam ez a megalkuvás. A cél érdekében sok mindenre képes az ember.

" Aztán eltűntek az emlékek, eltűnt a várakozás. Az idő radírozza ki önmagát, nem kell hozzá emberi kéz.
Volt, aki jött, és ő volt az idő. betöltött mindent, elvett mindent, és itt hagyott mindent."
Az idő. Naponta versenyt futok vele. Mert teljes életet akarok. Inkább nem alszom, csak elvégezhessem az aznapra saját  magamnak, saját magamra kirótt penzumom. Az idő, az időzónák.

Ugye átjött a napi hangulatom? Vagy a heti?