Korhely halászlével melegszünk. Útunk következő állomása, Sopronkőhida határában a Páneurópai piknik emlékhelye.
Gyorsan elfoglaljuk soproni szállásunkat és még az est leszállta előtt a soproni várkerületbe sétálunk. Csak azért megyünk gyalogosan, hogy ne legyen másnap izomlázunk.
Petőfi Színház. Költőóriásunk szobrával.
Zenére táncoló szökőkút a Casino előtt. Nem is hasonlít a Bellagiora, de legalább egy törekvés.
A várnegyed kihalt, csendes, bezárt üzletek és kocsmák, olyan mintha mi lennénk itt kettecskén. Az egyik épületen az Apeh és az új Zsinagóga osztozik. Érdekes párosítás.
A képekért köszönet a Férjemnek. (Ha majd egyszer elolvas!?:)
Ez a kirándulás azért jött létre, mert szerettük volna. Szerettük volna négyesben körbetekerni a tavat. Az elmúlt nyár sem adott rá alkalmat. És eljött az ősz és megkezdődött a suli. Sopronba szervezték az osztálykirándulását a Fiamnak. Csütörtök, péntek, szombatra. Hogy ő elmehessen az osztállyal és szombat reggel ott lehessen Budapesten a kezdő tizenegyben, hát bizony, kellett egy kis empátia és egy kis szervezés. A pénteki fociedzés átkerült a szünnapos szerdára. Így a csapatkapitány egyetlen edzést hagyott ki. Reggel 6kor felvették őt a szülők a szállásról.(Mert a szülők, MINDIG ott vannak a háttérben.) Sőt egy lázas gyereket is rábíztak a szülőkre. A szülők tudják (mert fő az őszinteség), hogy a gyermek éjjel egykor feküdt le. A gyerek hálója 9 ágyas volt.(nagyon pihentetően lehetett ott aludni).
A Gyerek alszik is meg nem is a háromórás úton. Gyerek már az öltözőben, szülők kávéért gurulnak. Mert azt hiszik a kávé oldja a fáradtságot. Az eső szemerkél.
Kezdődik a meccs! Az én édes Kisfiam élete egyik legjobb meccsét játssza, 1 gól egy gólpassz, ott van mindenhol, 6-0 ra nyernek! Valóban a hátán vitte a csapatát! A gól után, amikor elhal a taps, egy ember feltapsol a csendben és beüvölt Hajrá, M!, aztán minden jó megmozdulásnál ugyanez történik. Na ki is ő? A klubigazgató.
---------------
Ebédre vagyunk hivatalosak. Tulajdonképpen ma a névnapom van. Tehát még egy kis kitérő mielőtt hazaérnénk. A gyerek, a levesnél kirúgja maga alól a széket, a hátára esik és üvölt a fájdalomtól, mindkét lába görcsben mered a plafonra. Mindannyian felugrálunk, segíteni nem, csak nézni tudjuk. Az utóbbi napokban nem igazán ivott vizet....Magnéziumpor, Calcium stb. Ő elszundít, éppen csak egy félórára, de a lényeg pihenten ébred és végre Home, Sweet Home.
----------------
A 20 év alatt, amióta megszülettek a gyermekek, most voltunk ELŐSZÖR 2 napot kettesben kirándulni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése