Amikor reggel kinyitod a szemed és nem rohansz zuhanyozni, hogy gyorsan felébredj. Amikor Te viszed ágyba a kávét. Felhúzod a redőnyt és olvasol. Olvashatsz. Amikor, másvalaki késziti a villásreggelit a konyhában. Az, hogy 11re rántott hús van krumplipürével, na az már valami. Valami kellemes és csudajó. A gyerek is ébred az illatokra. A gyerek, aki egész héten betegeskedett. Kipihente magát, igy szólhatsz, hogy ebben a szép napos időben sétálni fogtok. Sétálni indultok. A gyógyszertárig, hegyen le-hegyen fel, pont egy óra az út. Sebbenzin és torok fertőtlenitő. Mikor is sétáltam én utoljára a nálam most már magasabb kisfiammal, csak úgy? Nem is tudom. Sajnos viszek magammal telefont. Igy folyamatosan elmagyarázom, hova mit kell irni, igen annyi, stb...ma van a nemzetközi nyelvvizsgára való jelentkezés utolsó napja. És van, azaz vannak akik 3 hét alatt csak és kizárólag ma érnek rá regisztrálni. Úgy látszik iskola helyett regisztráció van. Hm, érdekes. A hegyen felfele, annyira szépen süt a nap, hogy a gyerek vetkőzik. (Férjnek volt egy ötlete, hogy ma egynapos sieljünk. Megnéztük az időjárásjelentést és nem jó időt jósolt, hanem -12 fokot. Az ötletet elvetettük.)
Gondolataim, mert azok nélkül nem tudok sétálni. A Jófogáson, van fent 60 hirdetésem, újitani kellene őket. Ekkor természetesen, mert telepátia, vagy véletlen! ajánlat érkezik 4 doboz Legóra. Nem újitok, úgy döntök. A másik gondolat, csupán pár óra és pályára lép a lányom.
Szóval hazaérünk. Ropog a tűz a kandallóban. Friss illat. Természetesen, kezdem most már irigyelni én is maga magamat, szóval ő porszivózott és felmosott. Leülnék a kandalló mellé, de bevonz a konyha és összedobok egy csinos töltött tojást vacsorára. Elhatározom gondolatban, hogy elkezdem a 7 után már nem eszem műsoromat. Közben a gyerek éppen angolozni szeretne. Teszteket ir. Eldobok mindent és lelkesedem. Ügyes, nagyon ügyes! Komolyan mondom, ő is pontosan tudja, hogyan kell örömet szerezni nekem!
Mire visszaérek a konyhába, ott már REND van. Hajaj! Van, aki igy és van aki úgy főz. Férj az a tipus, hogy mire elkészül az alkotás már ragyog a hely, ahol készült. Én az elkészült alkotás után, takaritok.
Belefér az ötórai tea is a napunkba. Már hiv a lányom, ott reggel nyolc és 60km/órás szél. Elnapolják a tenisztornát. "Hazaindul". Skype. A technika ördöge. Egyszerre készül az amerikai cheesecake egy budapesti és egy lasvegasi konyhában.
Ő tanulni készül, a fiúk tévéznek, én elvonulok olvasni. És elalszom!
................
Már ébredéskor látom, hogy kerestek. Tudom, hogy ma megtartok pár órát. Mert nem tudom azt mondani, hogy nem. Mert hogy nézzek valakinek a szemébe, miután azt mondom pihennék és nem érdekel, hogy 2 hete beteg a gyereked, pótoljon mással. Ez ugye, nem én vagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése