Torna, pilátesz, séta...futás

Már három hete ébredek, azzal a kinzó gondolattal, hogy akkor ma felveszem a futócipőmet. Amikor ezen gondolatokat irom, újra hull a hó. Tehát ma sem lesz az a nap! Őszintén, Kanadában és Amerikában is csodálattal figyeltem, ahogy a velem egykorúak-nem irtam középkorút, direkt-róják a köröket. Egymagukban, ketten, többen. Azért más lehet reggelente a tengerparton futni. Más lehet, vizszintesen futni. Én a hegyről, a hegy legtetejéről kell elinduljak és ide kell visszafutnom. Nem tudom ráerőszakolni magamra, hogy megtegyem. Még nem!
Még mindig nem!

Szépen fokozatosan visszatértem ahhoz a mozgáshoz, ami nekem jó. Első héten egyszer piláteszeztem és egyszer sétáltam, majd a másodikon két pilátesz. A harmadik hét volt az áttörés. Három pilátesz, egy szauna és egy séta.  Pilátesz! Séta! Ez a két mozgásforma az, amiért elindulok itthonról. És jó elindulni. Lecsendesit, megnyugtat. És akkor, ekkor kezembe került Müller Péter irása, idézem:
"Edzeni a lelket kell. Erre semmi sem alkalmasabb, mint a sport. De a lényeg nem a "mozgás"-erre az állat is képes-, hanem a lélek összeszedettségének a megtanulása a test "nevelése" által ..."   
Azt hiszem a már egy éve rendszeresitett piláteszem erre tökéletesen alkalmas. 
Müller szerint: " A sport lényege nem a testmozgás, hanem elsősorban a koncentráció." A felfogása érdekes, egyben elgondolkodtató. Természetesen irásában ott a fricska, hogy ő 75 évesen is, naponta hódol a sportnak. Hiszen, " A torna az egyetlen olyan "tantárgy", ahol az ember önmagán dolgozik."

Önfegyelem, önlegyőzés, léleksport. Lelki erő, amit az ember egy életen át is végigvisz. Úgyhogy, sétára fel!

A képek Vancouverben készültek.